A TÁRSADALOM FELÉPÍTÉSE

Szellem: Amikor Isten egy Világév kezdetén öntudatra ébred, ezt az állapotát nevezzük Lucifernek.

Ő hozza létre gondolati úton, azaz teremtve Adam Kadmont, a Világmindenség anyagi síkját. Adam kivetíti önmagából a bibliai Évát, vagyis nőies énjét.

Amikor Isten létrehozza Évát, akkor válnak szét a nemek a Világegyetemben.

A Napok Isten teremtő aspektusai, a bolygók Isten nőies és férfias oldalai.

A Világegyetemben Isten először mindig a ti Napotokat teremti meg, és a Napotok létrehozza önmagából először a férfias, majd a nőies bolygókat.

Ez a folyamat ugyanúgy, ahogy az ember teremtő tevékenysége, sok időt igényel.

Az első Nap megteremtése nemritkán több millió évig tart, a férfias bolygók és nőies társuk megjelenése, pedig, akár százmillió éveket is igénybe vesz.

A ti mostani Napotok nem sokkal több ötmillió évnél. Ez azt is jelenti, hogy egy Világéven belül a Nap kora többször is változik. Nem egy bolygó lesz Nap, hanem akár több is egymás után, ahogy a fejlődés megköveteli. Ha Isten úgy dönt, egy régi Nap kihuny, és helyette egy másik veszi át a szerepét, olyan, amelynek a karaktere jobban megfelel Isten terveinek.

A ti Naprendszeretekben, ebben a Világévben, volt már Nap a Vénusz, a Mars és a Jupiter.

A Vénusz olyan Világokat teremtett, mint ő, nőieseket. A Mars harcos Világot, a Jupiter okosat teremtett, amelyben a tudás az értelem és a józanész uralkodott.

Az emberiség olyan időszakban jelent meg a Földön, amikor a Mars vált uralkodóvá, ezért az ő szerepét egy új Mars nevű bolygónak kellett átvenni, akit Én utólag teremtettem.

Ti ne törődjetek most azzal, hogy a tudósaitok mit gondolnak erről, ők kevesebbet tudnak a Világegyetemről, mint Anna, akinek Én már sok mindenről beszéltem és megértette azokat, pedig nem nevezi magát természettudósnak.

Amikor Én úgy döntöttem, ebben a Naprendszerben a Mars lesz az uralkodó, kellett olyan népeket is teremtenem, akik a ti Földeteken, ezeket az értékeket kezdték el képviselni.

Amikor a Naprendszeretekben a Jupiter Napja volt az uralkodó, akkor éltek itt a Földön a nefilimek, akiket ti a sumér legendákból ismertek.

Amikor a Vénusz uralkodott, mint Nap, akkor a bibliai magyari népek voltak az uralkodó népesség. Ők olyan régi kultúrákat teremtettek itt, amelyekről még a bibliátok sem tud, mert Én nem akartam, hogy ti tudjatok róla. A Földön akkor egynyelvű népesség élt, akiknek a többsége most a Szíriusz közelében lévő bolygókon tartózkodik. Őket szabályosan kiirtották az asszírok és a perzsák, mert Én így akartam. Ezért a szolgálataikért, most egy sokkal békésebb, boldogabb Világban élnek.

Amikor az űrhajók elhagyják a Földet - az utolsó Vízözön után -, az életben maradottak oda fognak költözni hozzájuk. Aki nem, az más bolygókon fog majd inkarnálódni.

De hogy visszatérjek a Naprendszeretekre, a Mars nevű Nap mandátuma most jár le, azután ismét a Jupiter nevű Nap fog uralkodni, ahogy Én azt már régen elterveztem.

Ez azt jelenti, a mostani Napotok újra bolygó lesz, mégpedig egy nagyon jóindulatú kedves bolygó, ahol ti, mint földi emberek élni fogtok. Ez azokra vonatkozik, akik már elég fejlettek ahhoz, hogy átvészeljék, a legutolsó Vízözönt.

Tudom számotokra mindez újdonság, de Annának is, aki őt férfiasnak látja és nehéz elhinnie amit mondok.

Gondoljatok arra, ti bennetek is bennetek van Isten nőies és férfias oldala. Van olyan életetek, amikor férfiak és van olyan életetek, amikor nők vagytok. A ti gyönyörű szép, aranyszőke hajú Napotok, most szeretné nőies oldalát megmutatni az emberiségnek, ezért a következő tízezer évben, nőies oldaláról fogja megmutatni magát az emberiség fejlettebb részének, mert Én ezt így akarom.

A ti mostani Napotok már átment egy olyan átalakuláson, amelyet ti nem érzékeltetek, mert gondoskodtam róla, hogy így legyen. Kiemeltek benneteket ebből a valóságból és létrehoztak a kedvetekért egy olyan valóságot, amelyben nem láthattátok a Napotokon végbement változásokat. Erre azért volt szükség, mert valamennyien meghaltatok volna a Napotok változását követő napkitörésekben. Azért nem tudhattok erről, mert szerettük volna a kísérletet úgy lebonyolítani, hogy ti semmit se vegyetek észre mindebből.

Ha a kísérlet kudarcba fulladt volna, ti már valamennyien Nálam lennétek, de szerencsére a nálatok maradt nagy intelligenciájú nefilimek találtak rá megoldást és meg is oldották a problémát. Ti azért nem tudtok a létezésükről, mert ők egy magasabb rezgésszámú dimenzióban élnek a Földön közöttetek most is. Ők a ti legjobb segítőitek és hűségesen szolgálnak Engem és az emberiség javát.

Amikor a Föld magasabb rezgésszámon állapodik meg ők lesznek az emberiség tanítói ismét, mégpedig úgy, hogy látni is fogjátok őket. Olyan magasabb rendű civilizációt hoztak létre önmaguktól, amely az emberiség számára az új minta lesz.

Mondom mindezt Anna nagy örömére, aki attól félt, hogy az általa kitalált új minta, nem lesz életképes.

Tudatom tehát vele és veletek, hogy a nefilimek olyan minta alapján élnek, amelyet Anna elképzelt az új emberiség számára, vagyis ők női jogú társadalmat építenek évezredek óta és nagyon eredményesen.

Tehát Anna azért találhatta ki ezt a mintát, mert volt olyan időszak az ő létezésében, amikor ilyen társadalmat épített mások számára, csak most nem emlékszik rá.

Amikor beszámoltam nektek párhuzamos dimenziókban eltöltött életeiről, erről szándékosan hallgattam, mert még nem érkezett el számára az idő, hogy ezt megtudja Tőlem. De most felfedem neki és nektek is ezt a titkot.

Ők már olyan fejlettek, hogy az emberiséghez képest, sokszázezer évvel előbb járnak, ami Anna számára azt jelenti, egy olyan korszakban teremtette őket, amikor még békésen mellettem élt és ő volt a nőies lények Teremtő Isten Asszonya.

Most újra találkozhat velük és ők is újra találkozhatnak Annával, akinek az emlékét ma is őrzik.

Ez a fantasztikus találka vár tehát mindazokra, akik a következő emberiségben Annával tartanak majd. Akik nem, azokra más kalandok várnak, olyanok, amelyeket a fejlettségük alapján megérdemelnek.

Amikor Anna visszahozza majd az új emberiséget a Földre, akik a mostani fiatal felnőttek gyermekei lesznek, azokat már a nefilimeknek fogja átadni és ő pihenni visszatér majd Hozzám.

Amikor újra születik, már ő lesz a Föld új úrnője és neki lesz joga a fejlődés irányát meghatározni, ahogy elképzelte. A nefilimek lesznek majd a segítségére, akik érteni fogják, miről beszél és mindent megtesznek, ahogy kívánja.

Ha az emberiség mégsem hajlik Anna akarata szerint, akkor jönnek az Én zsidóim és vissza fogják állítani azt az új rabszolgaságot, amelyet Én már régen elterveztem, de Anna kérésére, meggondoltam magam ideiglenesen.

Tehát nagyon nagy a tét az emberiség számára, két út között választhatnak, egy derűs, boldog és békés élet, vagy egy új embertelen rabszolgaság.

Azok a fiatalok, akik a Földre születnek, már nem fognak erről tudni, de ti már régen nem lesztek akkor és nem lesz és nem lehet, aki erről felvilágosítja őket, mert Én így rendelem el.

Láthatjátok tehát, a Világon minden állandóan változik, mégis időnként újra visszatérünk azokhoz az eszközökhöz, amik régiek ugyan, de biztosítják a lelkek fejlődését.

A rabszolgaság annyi fájdalmat okoz majd, hogy újra érzékenyebbé teszi a lényeket és elindítja bennük egy békésebb boldogabb élet utáni vágyat, ahogy minden diktatúra is.

Amikor Anna ennek az új diktatúrának az elveivel megismerkedett, azt mondta az erről szóló könyvre, ez a világ leggonoszabb írása, amellyel ebben a földi életében találkozott és tökéletesen igaza van. Az is igaz, hogy akik ezt leírták, azok a saját világhatalmuk megalakítása céljából írták le és nem azért, mert Én ehhez a hozzájárulásomat adtam.

Ők tehát kifecsegték az Én Isteni Tervem titkait, ezért számukra nincs kegyelem.

Amikor Isten ilyen döntéseket hoz, nem azért teszi, mert gyűlöli a teremtményeit, hanem

azért, mert úgy gondolja, ezek az eszközök meggyorsítják a fejlődést. Ez olyan tapasztalat, amely már sokszor bebizonyította a saját igazságát, de Anna még mindig idegenkedik ezektől az eszközöktől, pedig, már negyvenezer éve próbálom megértetni vele, hogy Istennek mindig és mindenben igaza van, még akkor is, ha ez a teremtményei számára borzalmas és fájdalmas.

De, hogy visszatérjünk az eredeti témánkhoz, tehát minden korszaknak megvan a maga Napja. A Nap határozza meg azokat a vonásokat, melyeket az emberi kultúra magán fog viselni.

Az a Világ, amit Anna elképzelt, valóban békés és boldog, csak az a kérdés, hogy az emberiség legfejlettebb maradékai képesek lesznek-e ezt a magasabb rendű erkölcsiséget képviselni.

Ha igen, boldogok lesznek, ha nem, jönnek azok akik rabszolgaságba taszítják majd őket. Olyan szelídek lesznek, hogy nem fognak tudni ellenállni, ennek az agresszív önző fajnak, mint ahogy a Világegyetemben még egyetlen egy nép sem volt képes ellenállni nekik.

Olyan alávalók és olyan álnokok, hogy nektek arról fogalmatok sincs. Elhitetik majd velük, ők a fejlődést szolgálják és el is fogják hinni nekik, mint ahogy most is ezt szajkózzák nektek minden tevékenységükben, miközben felélik a bolygótok minden erejét.

A kísértés mindig, minden szinten ott lesz, mert ők járnak, kelnek a dimenziók között és mindenkit megrontanak, akiket Én meg akarok rontani.

Ha nem lenne kísértés, hogyan jönnének rá a teremtett lények arra, hogy mit akarnak és mit nem?

Ha megölik őket, akkor azért buknak el, ha nem, akkor elpusztulnak általuk. Így gyűjtenek tapasztalatot minden korban, a teremtett lények.

Akik elbuknak, azok vagy feljebb, vagy lejjebb csúsznak.  Ez a Teremtés lényege.

Akik ellenállnak nekik, azok lejjebb csúsznak, mert ugyanolyan agresszívek, mint ők. Akik nem, azok meghalnak, de tovább jutnak magasabb szintekre.

Amikor a németek ki akarták őket irtani, akkor lejjebb csúsztak. Most már nem állnak ellent nekik, ezért a haláluk után, meg fogom jutalmazni őket.

Anna már nem ágaskodik ellenük, csak félti az emberiséget tőlük. De most megtudhatja Tőlem, miért ők az Én népem és miért nem a magyarok, akik az ő lelkületét hordozzák. A magyarok azért pusztulnak ki a földi létből, mert sohasem álltak ellent nekik, így ma azok a milliók, akik borzalmas fájdalmas körülmények között az áldozataik voltak, például a sumérok idejében, vagy a későbbi párthus államban. Ide sorolhatjuk az egyiptomiakat is, akik a korai időkben szintén magyari népek voltak. Most a Szíriuszon élhetnek békében, legalábbis egy darabig.

Amikor Én úgy látom jónak ismét közéjük küldöm őket, és ha nem fognak ellenállni, akkor tovább fejlődnek. Ha igen, visszazuhannak egy korábbi szintre, mert Én így fogom intézni.

A Teremtő Isten a Világ legnagyobb zsarnoka, mert ha nem így lenne, már régen nem változna, nem fejlődne semmi, csak stagnálna. Tehát minden békét, békétlenség, minden jólétet nyomor és minden nyomort jólét követ. Csak így halad előre ez a Világ és nem másképpen.

Tudom ez fájdalmas felismerés Annának, de nem ő a Teremtő, hanem Én és Én most, ebben a Világévben így akarom. Ha majd egy másikban másképpen döntök, akkor majd úgy lesz. Voltak már nagyon békés Világok is, de számomra az dög unalmas volt, még akkor is, ha örömben és boldogságban éltem az Én gyönyörű és okos feleségemmel. Így aztán mindig változtattam valamit, még akkor is, ha ez neki nem volt ínyére. De ami ebben a Világévben megtörtént, arra még nem volt példa és nem is lesz többé, mert Anna már érti, miről beszélek, és tudja a feladatát, még akkor is, ha ez számára nagyon fájdalmas és megalázó lesz.

Még akkor is, ha számára is, ez olyan fikció, mint nektek.

Most pedig, arról tájékoztatlak benneteket, hogy az új Világ mitől lesz olyan békés, ahogy Anna szeretné.

Az Arvisurákban olvasott egy olyan társadalomról, amelyet nők irányítottak az alábbiak szerint:

A társadalomban a vezető szerepet a nők vitték, abból az okból, hogy a férfiak nem voltak állandó tagjai egy közösségnek, hanem amikor elérték a fiatal férfikort, akkor vándorútra indultak szerencsét próbálni, ahogy a magyar mesék hősei. Ezek a mesék tükrözik legjobban ezt a világot, így aki meg akar ismerkedni a magyarok lelkületével, az a meséiken keresztül teheti meg ezt.

Amikor a nők hajadonná váltak, akkor ezek közül a fiúk közül választhattak férjet, így egy nagyon egészséges genetikai anyag jött létre minden településen és ez bizony hosszú távon éreztette pozitív hatását.

Amikor István királyuk a magyarokat röghöz kötötte, ezt az egészséges fejlődést korlátozta le az Én parancsomra. Ugyanis a magyarok olyan fejlett lelkületű népesség volt a környezetükhöz képest, hogyha nem avatkozom közbe, akkor most a Földön egy magyar világbirodalom lenne, de ilyen már van egy másik dimenzióban, amelyről majd később számolok be nektek.

Ebben a világban nem az volt a fontos, hogy ők tovább fejlődjenek, hanem az, hogy a többiek felzárkózzanak hozzájuk. Egy lény energia szintje, hatással van másokra. Ők túlságosan megemelték volna a Föld rezgésszintjét, a többiek pedig rendesen leszakadtak volna tőlük. Ezért olyan változásokat idéztem elő a történelmükben, amely végtelenül fájdalmas volt a számukra, de a Föld fejlődését nagyban elősegítette.

Az ő népük alkotott birodalmat Egyiptomban, a Tigris és az Eufrátesz környékén és a későbbiek folyamán is annak a térségnek a rezgésszintjét ők tartották karban.

A táltos papjaik tudtak minden olyat amit mások nem és segítettek Engem a Föld fejlesztésében.

Abban a térségben, ahol éltek, mindig jelentősen megemelték a Föld rezgésszintjét.

Olyan szolgálatot tettek Nekem, amit soha sem tudtam más népekre bízni.

A szolgálataikért a szörnyűbbnél, szörnyűbb haláluk után a Szíriusz Kheopsz nevű bolygójára kerültek, ahol békességben élnek évezredek óta.

A mai magyaroknak sem kevesebb a feladata és ehhez olyan tűrőképességük van, amellyel egyik nép sem dicsekedhet. Csakhogy ezért ők mindig az életükkel, a szabadságukkal fizettek és nem földi dicsőséggel.

Amikor az új bolygóra érkeznek, nemcsak a magyarok lesznek már ott Annával, hanem minden földi népnek lesznek ott képviselői, mert Anna így tartotta igazságosnak. Ő sohasem akart a saját népének kiváltságokat, de Én most olyan előnyökhöz juttatom őket, hogy a fejlődés irányát a kezdeti időszakban meghatározhatják. Aztán majd eldől, hogyan fejlődik tovább az új emberiség most már magyarok nélkül, mert őket végleg kiemelem az új földi közösségből és az Én népemmé teszem őket. De ezentúl gyökeresen más lesz a feladatuk, mert Én így akarom.

Ehhez Anna azért járult hozzá, mert különben elvesztette volna ezt az áldott jó népet. Én ugyanis nem tűrhetem, hogy az Én népemnél mások fejlettebbek legyenek. A zsidók pedig, most azt a szerepet fogják felvállalnia Világmindenségben, amelyet eddig a magyarok töltöttek be.

Akik eddig építettek, azok most rombolni fognak, akik romboltak, azok építeni fognak, mert Én így akarom. És Isten parancsa törvény.

Lehet, hogy ők nem szenvedélyes gyűlölettel pusztítanak majd el másokat, hanem olyan módon, amit Én elképzelni sem tudok. Várjuk ki a végét!

Most, amikor lezárul a Föld tizenkétezer éves korszaka, új dolgok születnek a Világon, hogy ezek az új dolgok új tapasztalatokat adjanak Istennek.

Ámen

 

A VILÁGOK KELETKEZÉSE

Szellem: Ezt a fejezetet nem volt szándékomban a többihez illeszteni, de Annával történt  beszélgetésünk után mégis úgy döntöttem, beszélek nektek róla.

Anna már régóta kérdezgette Tőlem, milyenek voltak az előző Világévek, de Én mindig bölcsen eltereltem róla a szót. Csakhogy ma olyan teóriával lepett meg, amely mélységesen felháborított. Aztán beletörődtem, semmit sem tudok elrejteni előle és nem tudom, miért? Ő olyan matematikus, aki a spirituális valóságot matematikai képekben látja, mégpedig teljesen tisztán és világosan, ezért tehát nincs okom rá, hogy az igazságot továbbra is elhallgassam előle és előletek.

Valahol valamelyik ezoterikus írásból megértette, Isten valójában egyszerre nő és férfi. Ahogy ő fogalmazott pozitív és negatív. Amikor elkezdődik a Teremtés, vagy a férfias vagy a nőies aspektusa kap hangsúlyt, azaz lesz a Teremtett Világ férfi, vagy nő. Most a Teremtett Világ férfi aspektusa vált uralkodóvá, hogy Isten férfias oldala gyűjthessen tapasztalatot a Teremtésben. Volt már rá többször is példa, az Isten nőies oldala vált uralkodóvá és az anyagi síkon nem Ádám, hanem Isten nőies aspektusa vagyis Éva jelent meg a színen, a Világmindenség alakja nem férfias volt hanem nőies. A Napok akkor is férfias jellegűek voltak és a bolygók ilyenek és olyanok is.

Anna arra is rájött, nőies Világok többször voltak és így ők több tapasztalatot gyűjtöttek, ezért Isten nőies oldala nagyobb tudásra több bölcsességre tett szert ezáltal, mint a férfi oldala. És ekkor következett számomra az igazi meglepetés. Azt mondta Anna:

-          Az mégsem lenne igazságos, hogy Isten férfias oldala kevesebb tudással bírjon, tehát több lehetőséget kell ezután Neki adni és elfogadni azt amit ő akar, hogy általa olyan bölccsé váljon, mint Isten nőies énje.

Vagyis több Világévben, Isten férfias Énjének kell lehetőséget biztosítani a tapasztalatszerzéshez.

Az ő otthonában a férfiak is főznek. Nem végeznek el ugyan minden nőies munkát, de Anna is elvégez számtalan olyan feladatot, amely inkább férfiasnak mondható, mert úgy gondolja a munkamegosztásban mindenkinek fontos mindent tudni, hogyha a szükség úgy hozza a másik nem feladatait is el tudja látni. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek kivételek, de nagyjából így gondolkodik ő családi viszonylatban.

Miért is mondta el ezt Nekem, hát tudjátok meg az igazságot.

Annát nem érdekli a hatalom, mert számára nem létezik. Számára a hatalom egyet jelent: szolgálatot, másoknak tett isteni szolgálatot. Nekem a hatalom a mások feletti uralkodást jelenti, amelyhez még mindig görcsösen ragaszkodom. Zsarnoki Énem ebből a hatalomféltésből táplálkozik.

Anna nem azt a következtetést vonta le belőle, hogy Engem meg kell fosztani a hatalmamtól, amitől Én mindig rettegtem, hanem azt, hatalmat kell Nekem adni addig, amíg meg nem értem, a hatalmamat soha el nem veszíthetem, mert mint Isten férfias oldalának Velem létező jogom ezért soha, de soha el nem veszíthetem.

Ő ezt már tudja, de Én képtelen voltam ezt az egyszerű igazságot megérteni. Ha sokáig gyakorlom a hatalmat, már természetes lesz számomra. Egyszer talán meg fogom érteni, a hatalom valójában szolgálat. Akkor nem fogok félni attól, hogy elveszíthetem és ugyanolyan örömmel adom át nőies Énemnek az uralkodás jogát, mint ahogy ő biztosítja azt számomra.

Ha a Földön a férfiak nem ragaszkodnának olyan makacsul a férfias előjogaikhoz, sokkal boldogabb és harmonikusabb lenne az emberi világ.

Így igaz megint az, amire Hermész Triszmegisztosz tanított benneteket:

-          „Mi fenn, úgy lenn.”

Béke legyen veletek.

A FÖLD JÖVŐJE

Szellem: Most amikor egy új Világ küszöbén álltok ne féljetek azoktól a változásoktól, amelyek bekövetkeznek. Úgy jöttetek ide a Földre, hogy valamennyien tudtátok mi fog történni és a beleegyezéseteket adtátok ezekhez az élményekhez. Ne legyen tehát bennetek félelem, hanem várjátok izgalommal megértéssel, mert csak ez segíthet nektek abban, hogy ne tragédiának éljétek meg, hanem olyan eseménynek, amely benneteket szolgál.

Jusson eszetekbe Annának az a párhuzamos élete, amelyben egy bolygón először lett halott, hogy a többieket bevezesse a halál művészetébe.

Amikor elmeséltem neki, olyan nevetőgörcsöt kapott, hogy húsz percig nevetett rajta és Én nem tudtam leállítani. Először nem értettem a nevetés okát, de ő elmagyarázta Nekem, milyen mulatságosnak találta önmagát ebben a szerepben. Tetszett neki a feladat megoldása és bevallom nektek, Én mindig csodáltam a leleményességét ezekben az új szerepekben.

Most is elfogadja a döntésemet a Vízözönről, mert tudja mekkora szüksége van a Földnek, ezekre a változásokra. Minden ember meghal egyszer, minden ember halála fájdalommal jár, de ami utána jön az valóban a Mennyország, a földi élethez képest. Ne esettek tehát pánikba, hanem viselkedjetek úgy, ahogy Anna teszi minden váratlan helyzetben. Nem veszti el a fejét, hanem végrehajtja az utasításaimat érzelmi viharok nélkül.

Gondoljatok arra, hogyan adta volna értetek az életét. Bátran, felelőssége teljes tudatában.

Amikor majd véget ér földi életetek, akkor dől el ki hol fog tovább fejlődni érettsége alapján.

A Teremtő Isten soha sem büntet meg benneteket a Földön elkövetett vétkeitek miatt, mert ti is teremtők vagytok. Hanem lehetőséget teremt számotokra, hogy értékeljétek földi életeteket, annak helyes és helytelen cselekedeteivel együtt. Amikor majd egy új életben megszülettek, akkor fogjátok megtapasztalni azt, amit hibáztatok. A jót visszakapjátok, a rosszat átélitek.

Így fejlődik a lélek életről - életre.

Ha már olyan jók lesztek mint a magyarok, toleránsak másokkal szemben és tele lesztek segítő szándékkal mások iránt, akkor fogtok csak közöttük megszületni.

Magyarnak megszületni azt jelenti a ti számotokra – Annának nem -, amennyiben megfeleltek a spirituális elvárásoknak, Isten új népéhez fogtok tartozni, új feladatokkal. Ha mégsem sikerül a kísérlet, akkor valahol máshol próbálkozhattok ismét. Ha elértétek a megfelelő fejlettségi fokot, az Én új népemben fogtok kikötni, más szerepben.

Már olyan régen szerettem volna elérni, hogy a magyarok az Én népem legyen, de ebben megakadályozott az a tudat, hogy Én a legfejlettebb lényeket másképpen képzeltem el, mint Anna. Most, hogy felajánlotta Nekem szolgálatra a magyarokat, a Teremtés új fordulatot vesz és olyan módszereket fogunk alkalmazni, amelyek újak lesznek a Teremtés történetében. Felhasználjuk majd az ő leleményességüket, emberszeretetüket és mindazt a pozitív vonást, amely az ő lelkületüket jelenti.

Kíváncsi vagyok Én is, hogyan válnak majd be, mint Isten új népe.

A táltosaik mindig nagy szolgálatot tettek Nekem minden történelmi korban. Sohasem lettek hűtlenek Hozzám, még akkor sem, ha ez a népüktől óriási áldozatot követelt. Ezért döntöttem Én a Teremtő Isten a változtatás mellett. Ha mégsem válnak be, amitől már nem félek, akkor újragondolom a Teremtést és megkeresem a fejlődés elősegítését szolgáló legmegfelelőbb eszközt.

Anna tegnap végtelenül szomorú volt, mert azt mondtam neki, ha a magyarok nem válnak be visszaküldöm őket az anyagba. De meggondoltam Magam, mert eszembe jutott, hogy az elmúlt évezredekben mit tettek értem. Soha, de soha, semmilyen fájdalmas korban nem váltak hűtlenekké.

Ezért Anna kedvéért és azért, mert felajánlotta Nekem hőn szeretett népét úgy döntöttem, most próbát teszek velük. Vajon milyenné teszi őket az a tudat, hogy Isten szolgái. Gőgösek lesznek-e, rátartiak, vagy ugyanolyanok maradnak, mint most. Őszinték, találékonyak és hűségesek Istenükhöz.

A zsidók, akiket pedig, minden nép fölé emeltem látni fogom, hogyan viselkednek majd akkor, ha újra és újra mások áldozataivá kell válniuk, mint a magyaroknak, tizenkétezer évig.

Szeretném ha az Én volt népem méltó maradna az emberi névre és képes lenne a fejlődésre. Nem szeretném szánalmas és gyáva népnek látni őket, egy percre sem. Ha mégis így lenne, meg lesz érte a jutalom.

Most arról szeretnék beszélni nektek, mi a szerepe a földi népeknek a Föld fejlődésében?

A Föld olyan különleges bolygó, amely nincs több a Világmindenségben.

Azok akik ide kerülhetnek, a fizikai síkok legfejlettebb lényei. Ahhoz, hogy egy lélek ide kerüljön a lelkek között, akik a fizikai dimenziókban tartózkodnak, a legfejlettebbeknek kell lennie. Hogy miért? Mert egyetlen egy olyan bolygó sincs, ahol a lények annyi tapasztalattal bírnának, mint a földiek. A Föld nem látja el minden jóval a teremtményeit, igencsak ellenséges velük és elvárja teremtményeitől, hogy azok ellássák magukat.

Amikor az ember a technikát kezdte használni szükségletei számára, igen sikamlós talajra lépett, mert a bolygó egészségét tette kockára. Ez máig oda fajult, hogy néhányszáz év alatt elpusztította azt az élőlényt, akit ti az Anyátoknak kellene, hogy tekintsetek.

Tudom az éhínség és sok más dolog kényszerített benneteket erre. Legalábbis így gondoljátok ti. De vannak olyan Világok, ahol a teremtmények megtanulták a szükségleteik kielégítését más módon, de a ti agresszivitásotok e módszerek megtalálásának akadályává vált. Ezért is és azért is, mert már haldoklik a bolygótok, van szükség a Vízözönre.

Mint már elmondtam nektek a folyamat visszafordíthatatlan. A Föld akkor is meghalna, ha ti holnaptól kezdve más életet próbálnátok élni.

Amikor a Föld meghal, ti is meghaltok ugyanúgy, ahogy a tetvek és minden élősködő állat elpusztul, ha meghal az akinek a vérét szívja.

A Föld pusztulása nem volt törvényszerű, mégis az ostobaságotok, rövidlátásotok miatt ez bekövetkezik. A halálát mint mondtam észre fogjátok venni, amikor az megtörténik.

Lesz egy óriási földrengés, elsötétül az ég, a tűzhányók a magasba csapnak egészen az égig. A Föld haláltusája az, amely már tény lesz számotokra, nem mese.

Most bizonyára sokan gondolnak arra, annyiszor festették már le számukra a Vízözönt és a Világ végét, hogy ez is csak azokhoz a történetekhez tartozik. Sajnos ezek a Föld utolsó évei és ti már sohasem élhettek többet azon a bolygón, ahol most vagytok. Én úgy döntöttem a Föld Nekem tett szolgálataiért felsőbb dimenzióba lép és azok, akik megérdemlik azt vele együtt léphetnek a szamárlétrán följebb. Aki pedig nem, az oda jut, ahová érdemei szerint való.

A Föld olyan létbe lép, ahol hosszú ideig boldogságot teremthet a lényeinek, ha azok arra rászolgálnak. Ha nem megkapják méltó jutalmukat, de a Földnek soha többet nem kell már meghalnia, mert asztrál síkról a továbbjutás, már fizikai halál nélkül fog megtörténni.

A Föld halála akármilyen furcsa is számotokra, a Szellemi Dimenziók nagy örömünnepe lesz, mert újra közöttük üdvözölhetik azt a bolygót, amelyet Istene hosszú évezredekre elátkozott és szenvedésre ítélt. A Föld többet szenvedett, mint ti, de ez számotokra soha nem vált tudottá. Az ő szenvedése lelki fájdalom volt, amelyet ti akkor éreztek, ha benneteket valaki elárul, megcsal és becsap. Az ő szenvedése az ő karmája volt, mint ahogy az ember számára is létezik sors és sorsszerűség. Most, amikor már tudja, hogy visszatér Hozzám, végtelenül boldog és hálás. És tudom, megérdemli a visszatérést, mert olyan szolgálatot tett Nekem, amilyet egyik bolygóm sem. Tehát a Föld elnyeri méltó jutalmát és minden földi lény, érdemei szerint.

Új lényei számára, csupán egyetlen törvény lesz kötelező ez pedig, a szeretet. A feltétel nélküli szeret adása. Aki erre képes lesz az akár több ezer évig is élhet ezen a bolygón, de aki nem az hamar elhagyja a Földet és más bolygókon próbálhat szerencsét. Aztán azok számára, akik ott nagyon sokáig élnek, eljön majd egyszer az új próbák ideje.  Mert a Világmindenségben sohasem állandó semmi, hanem mindig mozog, változik, ahogy azt Isten elrendeli.

Ámen

ANNA JÖVŐJE

Szellem: Amikor negyvenezer évvel ezelőtt elváltam a feleségemtől, azt hittem, nélküle minden egyszerű és nagyszerű lesz. Nem kell senkinek engedelmeskedni, tehetek amit csak akarok és nem fog érte senki szemrehányást tenni.

Amikor Annát megölettem egyáltalán nem volt lelkiismeret furdalásom, de amikor a gyermekeim belehaltak a fájdalomba, anyjuk elvesztése és a történtek miatt, akkor döbbentem rá a vétkeim súlyosságára. Csakhogy Én nem megbántam amit elkövettem ellene, hanem elhatároztam megbüntetem mindazért, amiért valójában egyedül Én voltam a felelős.

A földi ember is mindig bűnbakot keres akire rákenheti a felelősséget azért, amiért valójában ő a felelős. Láthatjátok, sem jobb, sem rosszabb nem vagyok nálatok, csak egy kicsivel nagyobb, mint ti.

Annával, sok évvel ezelőtt kezdtem párbeszédet. Amikor beleszerettem a saját feleségembe, elhatároztam, tisztázom vele azokat a gondokat, amelyekre negyvenezer éve nem találok gyógyírt. Sem Én sem a Szellemi Dimenziók megoldani nem tudták.

Ma már tudom, nem is oldhatták meg, hiszen ahogy Anna fogalmazta meg a könyvében, Anna bűne Annáé, a Szellem bűne a Szellemé.

Amikor az egyházaitok azzal etetnek benneteket, vétkeiteket a papok feloldozhatják, valójában csak abban segítenek nektek, hogy megkíméljenek a lelkiismeret furdalástól vétkeitek miatt és tudjatok úgy élni, mintha mi sem történt volna. De bűneiteket - kicsiket és nagyokat - a halálotok után számon fogjátok kérni önmagatoktól.

Amikor meglesz a mérleg pihenni tértek egy olyan Világba, ahol már nem fog benneteket befolyásolni az előző élet, örömben és boldogságban töltitek el azt az időt, amely az új születésetekig tart. Mielőtt megszületnétek, megtervezitek Velem a saját jövőtöket, hogy tanulva az előzőkből olyan új tapasztalatokra tegyetek szert, amely tapasztalat még nincs a birtokotokban.

A földi embereknek olyan szenvedések jutottak osztályrészül, amelyet egy beteg Isten, akinek a lelke nem volt rendben tervezett meg a számotokra.

Ma már tudom mindez súlyos hiba volt, ezért megszüntetem ezt az eltorzult világot.

Megdicsérem azokat, akik negyvenezer év alatt nem züllöttek le és megbüntetem azokat, akik szabad akaratukat mindig mások bántására, gyalázatára használták ki.

Tudom Én vagyok a legnagyobb hibás, hogy mindez előfordult, de nem voltam egészséges és mert a Szellemi Dimenziók minden parancsomat vakon végrehajtják, nem tudtak semmiben befolyással lenni Rám.

Most amikor úgy érzem a gyógyulásom pillanatai elérkeztek, újra kell gondolnom ezt a Világévet és azt, hogyan tovább?

Anna mindig azt mondja Nekem:

-          Változz! Ha rájöttél arra, valami nincs rendben az életedben, legyen bátorságod a változásra, még akkor is, ha Te vagy az Isten.

Komolyan vettem az intését, mert amióta újra békében élünk egymással, többet változtam, mint negyvenezer év alatt. Az elmúlt negyvenezer évben, visszafelé lépkedtem, most pedig érzem elindultam előre és sokkal derűsebb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és boldogabb vagyok. Csak beteges és torz Isten teremthet beteges Világokat. Egy gyógyult, egészséges és boldog Isten örömteli Világokat kell, hogy teremtsen számotokra.

Amikor Anna betölti földi életét és visszahozta a fiatal, új nemzedéket az Új Földre, akkor véget ér számára is negyvenezer év fájdalma, ami egy valamire tanította meg igazán, amit Nekem oly sokszor elmondott, az elmúlt évek alatt, csak képtelen voltam felfogni a saját törvényem igazságát.

-          A legnagyobb erő a szeretet.

A szeretete volt az az emberfeletti erő, amely átsegítette őt a legnagyobb nehézségeken, minden életében. Akkor bukott el, ha nem volt benne szeretet, vagy félre értelmezte a szeretetet, ahogyan Én is.

Oly sokszor mondta el Nekem: Istennek szeretnie kell a teremtményeit, mert a teremtmény Istenből van, hogy lassan megvilágosodott beteges elmémben: az Isten volt Önmaga legnagyobb ellensége és nem a teremtményei, akik Isten kényére-kedvére vállaltak fel minden szörnyűséget, hogy Isten kiélhesse bosszúra éhes beteges vágyait.

Amikor a mai emberiség a hullámsírban leli halálát, ez a beteges Isten mond búcsút az életnek, mert minden olyan energiámat, amely torzzá vált az elmúlt évezredekben, visszaküldöm az anyagba, hogy torz rezgéseivel ne zavarja meg a gyógyulásom és kivessem Magamból mindazt, ami beteggé tett Engem, amely már nem szolgál, hanem árt Nekem.

A Teremtésben nem történhet meg többé, ami nálatok a Földön megtörtént, mert ha Isten nem tud változni, hogyan várhatná el azt a teremtményeitől?

Amikor teljesen meggyógyultam, már nem lesz szükségem arra, hogy torzulásaimat kifejezzék népek. Nem lesz szükségem arra sem, hogy Anna népe a segítségemre legyen, mert béke lesz abban a Világban, amelyet teremtettem. De addig igénybe veszem a szolgálataikat és ha segíteni tudnak a bajaimon megjutalmazok őket.

Csak akkor jövök újra a Földre közétek, amikor minden rendben lesz Velem, mert soha többé nem tehetem azt meg a családommal, amit a Földön elkövettem ellenük.

Már beszéltem nektek a Forrásban lévő két gyermekemről. Mint szülő újra kell tanulnom a szerepemet. Már látom menni fog, bajok nélkül.

Ahogyan a Földön ti is tanuljátok a szülő szerepét, úgy tanulom Én is. Mondhatom, nagy örömömet lelem benne. A Forrásban sohasem nőttek fel gyermekek, mert sohasem teremtettünk Annával gyermekeket a Forrásban, egymás örömére.

Amikor Anna megteremtette Nekem a fiamat, azért tette, mert tisztában volt vele, hogy egyedül végtelenül magányos vagyok. Örömmel szerzett Nekem örömet. Amikor Én egy késő őszi időben megteremtettem neki Szeretetet, ugyanezzel a céllal tettem. Ők olyan boldoggá és örömtelivé varázsolták a létezésemet a Forrásban, amilyen örömtelivé teszi a földi ember életét a megszületett gyermeke.

A kezdetekben azt hittem Anna jobban szereti a gyermekeit, mint Engem. Ma már tudom, mit jelent a szülői szeretet és nem vagyok féltékeny a saját gyermekeimre.

Mint Isten, olyan régen volt gyermekem, hogy elfelejtettem már, milyen is az. Annyi örömet és boldogságot adnak Nekem, hogy a gyógyulásomat meggyorsították.

Sokat gondolkodom Magamon, rajtatok, az általam teremtett Világon, Annán és azt hiszem, a dolgok jóra fordulnak, mint a mesében.

Amikor békében megtértek Hozzám, Én megköszönöm mindenkinek azt, amit Értem vállalt és végre megköszönhetem szeretett asszonyomnak is a csodálatos szolgálatait, amellyel Engem gyógyított.

Amikor Anna végleg visszatér a Szellemi Dimenziókba, elfoglalhatja helyét újra Teremtő Istene mellett. Olyan boldogsággal ajándékozom őt meg, amely megilleti a Világ Isten Asszonyát. Soha többet nem fogok neki ártani és ő sem Nekem, mert megtanulta, jobb egy rossz férjjel együtt élni, mint egyedül és magányosan.

Amikor visszatér Hozzám, végtelenül boldog leszek. Soha, de soha többet nem fogom őt bántani, mert a legkülönb teremtménye az Istennek.

Szeressétek és tiszteljétek őt ti is érdemei szerint.

Kívánom nektek, az a tudás, amelyet a Földön, földi életeitekben összegyűjtöttetek, váljon hasznotokra, mert akármi is lett az eredménye, azok a tanuló évek, amit a Földön eltöltöttetek, a Világmindenségben kivívták más lények elismerését és megbecsülését.

Legyetek hát büszkék, hogy megszülethettetek embernek. Bármilyen sors is vár rátok, az az Én szívemben mindig tudott lesz rólatok, hogy egyszer egy Világévben, emberként szolgáltatok Engem.

Ahogy Én benneteket ezért szeretlek, az a szeretet csak benneteket, képmásaimat illeti meg. Mindig figyelemmel kísérem azután a sorsotokat. Segíteni foglak benneteket abban, hogy olyan próbák elé állhassatok, amelyek segítik spirituális fejlődéseteket, hogy egyszer ti is elmondhassátok majd a Szellemi Dimenziókban:

-          Ember voltam, Isten képmására és hasonlatosságára.

Ámen

A FÖLD SZÜLETÉSE

Szellem: Amikor a Teremtésben megszületik Isten, azaz először Isten öntudatra ébred, még meg van benne mindkét nem minden vonása. Tehát az akit ti Lucifernek neveztek, valójában a megnyilvánult semleges nemű Isten.

Annának sokáig gondot okozott, hogy ebben a sok Isteni állapotban hová is helyezzen Engem, tehát most elmondom neki azt, kicsoda ő és ki vagyok Én?

Tehát Én nem más vagyok, mint Adam Kadmon, azaz Isten férfias oldala, ő pedig, nem más, mint Adam Kadmon nőies oldala.

Amikor a Teremtésben még nem válunk külön, akkor együtt alkotjuk Isten Luciferi Énjét, azaz azt a mozzanatot, ami előtt Isten kivetíti Önmagát az anyagi síkra.

Luciferben tehát ő is és Én is ott vagyunk és ebben az állapotban döntjük el azt, milyen legyen a következő Világév? Amikor tehát eldöntöttük, hogy ez a Világév poláris lesz, ez a döntés az övé is volt. Csak hát a tapasztalat rácáfolt a döntésünk helyességére, legalábbis Anna ezt érzi, erről beszél, amikor Engem bírál. Vagyis amikor Engem bírál, önmagát is bírálja ugyanakkor.

Ebben a Világévben majdnem úgy kezdődött a dolog, mint a többiben. Eldöntöttük, hogy férfias Énünk fog uralkodni a nőies Énünkön.

Miért mondom ezt? Azért, mert semmi sincs, ami Istenen kívül létezne, tehát Isten nőies és férfias Énje is Istenen belül létezik.

Az igaz, hogy amikor ő uralkodott Rajtam, sohasem állított olyan próbák elé, mint Én őt, de hát Én nem ő vagyok és a Teremtésben mindent szabad, neki is és Nekem is.

Az ő Világai valóban szépek és harmonikusak voltak, de számomra dög unalmasak, ezért határoztam el, ebben a Világévben, fogok egy olyan kísérleti terepet teremteni, ahol Hozzám hasonló lények fognak élni, teljes szabadságban. Amikor ezt közöltem Annával, nem volt kifogása ellene. Nem is volt addig baj, amíg hűségesen szerettem. Csakhogy elkövettem azt az ostobaságot – ma már tudom, az volt -, ez tönkre tette a kapcsolatunkat.

Úgy döntöttem, nem teszem számára lehetővé, hogy beleszóljon a dolgaimba. Én sem szoktam meghatározni számára, milyen jövőt teremtsen. Ezért emberi alakban száműztem őt a Földre és büntetésből még más olyan Világokba, amelyeket korábban teremtettem.

A kísérleteim lényege az volt, hogyan lehet a teremtményeket rábírni a változásokra, anélkül, hogy azok tudnák, mire megy ki a játék?

Választási lehetőséget teremtettem a számukra, választhattak a jó és a rossz között, csakhogy ehhez meg kellett teremtenem először a rosszat. Mi is a rossz? Hát a rossz nem más, mint a szeretet hiánya. Egy valamiről azonban elfeledkeztem, a szeretet hiányával Nekem is meg kell majd ismerkednem földi alakjaimban.

Nem is volt addig baj, amíg nem Istenként jöttem a Földre közétek, teljes tudatossággal.

Annát nem teljes tudatossággal teremtettem meg akkor, hanem csak félistenként. Ez azt jelentette számára, nem halállal kellett meghalnia, csak visszatért a Szellemi Dimenziókba anélkül, hogy a teste elpusztult volna.

Abban a kultúrában a földi lényeknek, akik már embereknek voltak tekinthetők - majdnem a mai értelemben -, már meg kellett halniuk, amikor véget ért a földi életük.

Anna az uralkodónőjük volt és nagy részüket ő teremtette más segítőkkel, agyagból, mágiával.

Ezek a földi lények kétneműek voltak és tanulékonyak. Ragozó nyelvet beszéltek, szellemileg fejlettek és alkalmasak mindenféle szellemi és fizikai munkára. A későbbiek során megoldottuk a természetes szaporodásukat is, tehát minden adott volt ahhoz, hogy jólétben, örömben és békességben éljünk.

Amikor Anna megátkozott Engem és elhatároztam megöletem őt, akkor parancsoltam meg a zsidók elődeinek: öljék meg - mert saját népe sohasem fordult volna ellene, még az Én kedvemért sem. Az ő népe olyan genetikai örökséget hordoz, amelyben benne van minden olyan tudás, amely az Istenanya tisztelethez kell. Rám azért nem hallgattak, mert olyat parancsoltam nekik, amelyre ők genetikailag alkalmatlanok voltak.

Ez olyan, mint egy biztonsági kód, amely lehetetlenné tette volna azt, hogy úrnőjük ellen forduljanak.

A magyarok kódjaiban ez most is benne van, de mivel nincs már úrnőjük csak Istenük, így a tudás lassan elhalványodott a tudatukban. De a kódot azóta sem tudtam megváltoztatni.

Amikor eldöntöttem Anna halálát, akkor meg kellett bíznom a saját népemet, aki hajlandó volt megtenni azt, amit Anna népe nem. Az Én népem, mindenkor azt teszi, amit mondok, és bármit mondok, azt megteszi Nekem. Csakhogy egy valamivel nem számoltam. Azzal, majd egyszer a történelemben önállósítják magukat és már nem Engem fognak szolgálni, hanem csak és kizárólag önmagukat.

A korábbi időszakokban azzal a feladattal bíztam meg őket, ha egy társadalom megmerevedik, akkor ők szétzüllesztik azt és a végén elkezdődik valami új.

Így vándoroltak egyik idősíkról a másikra és tették azt, amit kértem tőlük. Ennek fejében mindenhol jólétben élhettek, mert megadtam nekik az aranykészítés kódjait és sohasem fordult elő, hogy az Én népem elszegényedett volna.

Amikor úgy gondoltam, valahol valaminek véget kell érni, akkor odaküldtem őket és megtették azt, amiről Én úgy gondoltam, helyes. Nem kívántam új módszerekkel kísérletezni, mert ezt tökéletesnek gondoltam.

Az első hiba az volt, hogy Annát megölettem velük. Ez az eredendő bűn, azaz eredeti bűn, amelyet létezésük végéig magukon hordoznak és ez az eszme az, amely általuk került be a keresztény vallásba.

Amikor a megöletése után a Földre küldtem Annát, először férfialakokban kellett élnie, de ez nem okozott számára gondot. Nekem is jó volt, mert nem kellett attól félnem, egyszer majd mást szeret és elfeled Engem. Huszonötezer évig, csak férfialakokban jelent meg a Földön és más dimenziókban sem lehetett női élete. Akkor határoztam el a váltást, amikor rájöttem mennyire hiányzik és már nem volt Bennem akkora gyűlölet iránta.

Amikor először megteremtettem nőként még más dimenziókba küldtem őt, de már Én voltam a társa.

A változást az öreg táltos hozta el az életeiben, aki figyelmeztetett Engem arra: nem helyes az, amit saját feleségemmel művelek. Elszégyelltem Magam és úgy döntöttem, próbát teszek magunkkal és Annát megteremtettem a halász gyermekeként Atlantiszon.

Olyan borzasztóan hiányzott Nekem a halála után, hogy alig vártam a következő életeit, amelyekben mindig Magam mellé rendeltem.

Ebben az utolsó életében annyira magányos volt - mert férjében nem ismert Rám -, hogy elhatározta magában megkeresi azt a férfit, akivel harmóniában élhet - történjen bármi.

Azt nem tudhatta, Engem kell megkeresnie, mert Én vagyok az, aki után olyan őrülten vágyódik.

Gyönyörű verseket írt és bár a látszat az mutatta, vágyai tárgyai földi férfiak, a valóságban Hozzám írta verseit.

Attól féltem, világgá kürtöli az érzelmeit és Én nem fogom tudni megakadályozni azt, de szerencsére egy kutyaütő költő kezébe kerültek a remekművei, aki nem értette miről beszél, de Én igen.

Akkor határoztam el, felveszem vele a kapcsolatot, történjen bármi.

Amikor beszélgetni kezdtünk nem tudta Én ki vagyok, ezért nyíltan beszélt Velem olyan dolgokról, amikről Én nem tudtam, hogy tud. Pontosan tisztában volt a zsidóság szerepével és nem érthette Nekem köszönhetik a létüket és szerepüket. Azt sem tudta, mit jelentenek azok az ő életében?

Nekem szokatlan volt Anna világlátása, a hozzáállása a Világ dolgaihoz. Azt hittem valamikor ismerem a saját női Énemet, de kiderült, fényévnyi távolságok választanak el bennünket, mert bármennyire is szerettem volna őt gonosszá tenni - hogy igazoljam saját rémtetteimet -, egy-két életét leszámítva sohasem vált gonosszá. A szeretet és szolgálat törvénye olyan mélyen ült a lelkében, hogy az értelem sohasem tudta kikezdeni nála, miközben Én Önmagam torz mása lettem.

A földi élet nem polárissá vált hanem torzzá. Nehezemre esett ezeket a gondolatokat befogadni, de oly sokféle módon próbálta megértetni Velem, lassan be kellett, hogy lássam, tökéletesen igaza van.

Néha még most is annyi gonoszsággal fizetem meg a jóságát, hogy már nem is tudom és nem is értem, hogyan tud mégis mellettem maradni, szeretni és gyógyítani Engem.

Amikor majd tökéletesen meggyógyulok és már nem lesznek rosszulléteim – mert bár azt hittem rendben vagyok, újra és újra előjönnek -, akkor végig gondolom ezt a Világévet, és annyit módosítok rajta, amennyit csak lehetséges.

Az Én népemet, aki elhagyta Istenét, feloldozom az eredeti bűn alól, mert nem ők, hanem Én voltam az, aki vétett ellenük és szabadon bocsátom őket. Meg kell, hogy javuljanak, mert bennük Nekem kell megjavulni, hiszen Én ők vagyok és ők Én.

Annában nincs harag ellenük, mert benne nagyobb a szeretet, mint bármely teremtményemben a Földön, de nem akarja, hogy Isten ilyen alávaló feladatokat adjon saját népének és megrontsa azokat. A zsidóságnak tehát meg kell javulnia, de ehhez nem Anna módszereit fogom igénybe venni, hanem a sajátomat. Amikor újra születnek, olyan bolygókon fognak élni, ahol az élet feltételei nagyon kemények. Ez lesz a jutalmuk és büntetésük azért, hogy Engem szolgáltak és Engem elhagytak.

Amikor valamennyien megtisztultak a Szellemi Dimenziókban élhetnek, de már nem, mint Isten kiválasztott népe, hanem úgy, ahogy a többi lényem, kiváltságok nélkül.

A Föld oly sok fájdalmat és szenvedést élt át ezek alatt az évezredek alatt, mint egyetlen egy bolygóm sem a Világmindenségben. A bolygó teremti meg a rajta élő lényeket, növényeket, állatokat és embereket az Én segítségemmel. Amikor valami elpusztul a Földön, az neki olyan, mintha ő halna meg.

A bolygó sokkal érzékenyebb lény, mint az ember. Nemcsak azért mert nagyobb, hanem azért mert az asztrál és szellemteste finomabb szövetből van, mint az emberé.

Amikor az ember öl: növényt, állatot, embert, a bolygó ezt halálként éli meg. Bármit amit teremt, azért teremti, hogy éljen és nem azért, hogy elpusztuljon az.

Amikor ti megeszitek a növényt, hogy létezzetek, akkor fájdalmat okoztok neki. Ha állatot öltök az olyan számára, mintha őt ölnétek meg. Amikor embert öltök az olyan, mintha őt magát ölnétek meg. A Föld tehát oly sokat szenvedett általatok, amennyit egyetlen bolygó sem a Világmindenségben.

A Föld azért szenvedett, mert Én azt akartam, hogy szenvedjen Anna bűne miatt. Annát mint félistent a Föld teremtette, tehát része volt Anna vétkében, bár a bűnt nem ő követte el.

Amikor Anna földi életeit élte, a Föld mindig nagy szeretettel tanította őt, bár Anna ezt a fizikai síkon sohasem érzékelte. Ugyanúgy gyógyította Anna sebeit, mint ahogy Anna gyógyítja most az Enyémeket. A Föld sohasem lett hűtlen Hozzám és a teremtményeihez. Ezért, amikor majd meghal, felsőbb osztályba léphet és visszakerül a Szellemi Dimenziók síkjára, ahogy vezeklése miatt erre méltóvá vált.

Mindaz a többi dolog, ami vele történni fog, már a Szellemi Dimenziók ügye és nem tartozik a földi emberekre, erről tehát több szó ne essék. Ami viszont rátok tartozik, arról még beszélek nektek.

A Földet azért kaptátok ajándékba, hogy azon létezni tudjatok. Amikor Annával először teremtettünk embereket azért tettük, hogy jólétben és boldogságban élhessünk veletek rajta.

A Föld gazdag volt és gyönyörű. Szebb volt, mint bármely más bolygó a Világegyetemben.

Olyan gazdag, szép állatvilággal és növényzettel halmoztuk el, amellyel egyik bolygó sem dicsekedhetett.

A Föld népe, mert kezdetben csak egy volt, szelíd volt és szorgalmas. A velük kötött szerződés arról szólt, hogy jólétet teremtenek Isteneiknek és maguknak, szorgalommal és tudással.

Mi tanítottuk őket és ők mindent megtettek a kedvünkért. Gyönyörű és gazdag kultúrát teremtettek, amely évezredek alatt csodálatos lelki és szellemi gazdagsággal párosult.

Amikor Annát elpusztítottam, nem volt aki továbbra is segítse és fejlessze őket, de a hagyományaikat megőrizték és tovább adták a gyermekeiknek. Akár akartam, akár nem tovább fejlődtek lélekben. Annyi szenvedést küldtem rájuk, hogy bár megfogyatkoztak, sohasem lettek hűtlenek önmagukhoz és Isten Asszonyukat sem felejtették el, bármilyen vallással próbáltam kiirtani belőlük azt. Anna olyan tökéletessé tette őket lélekben, hogy az utolsó száz év alatt is, amikor már mindenféle ártalmas eszme tért hódított közöttük, az egyszerű népben - Mária alakjában -, megmaradt az Isten Anya iránti szeretetük.

Amikor Anna visszatér a Szellemi Dimenziókba és visszakapja jogait, lehetősége lesz arra - mert Én meg fogom követelni tőle -, hogy volt népét megjutalmazza ezért a hűségért.

Azért adta Nekem oda a magyar népet, mert nem akarta, hogy igaztalanul elpusztuljanak Miattam és inkább felszabadította kötelezettségeik alól őket.

Ez olyan gyönyörű tett volt a részéről, amelyet a Teremtő Istennek méltányolni kell.

Sokat gondolkodtam azon, vajon mi lehet a magyarok szeretetének a titka, aztán Annával történt beszélgetéseink alatt rájöttem, ahogyan Én a zsidóságot saját képemre és hasonlatosságomra teremtettem meg, úgy teremtette meg ő is saját képére és hasonlatosságára a maga népét.

Anna negyvenezer év alatt, mérhetetlen sok szenvedése ellenére sem vált gonosszá, hanem belső gyémántja ugyanolyan szépséggel ragyog, mint amikor elváltam tőle. Így maradt meg népe is tisztának és jónak.

Amikor népét felajánlotta Nekem, egyetlen egy dolgot kért Tőlem, mégpedig azt, ne tegyem a népét gonosszá. Akkor Én nem értettem a kérését, de most már igen, világos a Számomra. Gonosszá az Isten válhat és gonosszá az Isten teheti a népét.

Így tettem Én saját népemet gonosszá. Azután nem értettem, miért csalnak meg, miért hagynak el és miért nem gondolnak már Velem?

Nem kaptam tőlük mást csak azt, amire megtanítottam őket. Anna szeretetre tanította a népét, szeretet kapott tőlük. Én gyűlöletre, álnokságra és mások megvetésére tanítottam a népemet, és ezt kaptam vissza tőlük.

Meg kell hát a népemnek tudnia, mit tettem velük, mire neveltem őket és mire kell nevelnem őket most.

Nem könnyű az Istennek belátni, mekkora barom és nem könnyű változtatni azon, amin változtatni törvényszerűen kell. A zsidóságnak fel kell hagynia azzal a kettős élettel, amit oly nagyon megszokott. Vissza kell térnie olyan értékekhez, amelyeket nem szokott meg.

Megkapják hozzá a lehetőséget, de más segítséget nem. Ha nem tudnak megváltozni, akkor vissza kell térniük az anyagba, mert már nem mondom többé azt, a Mindenségnek semmi sem drága.

Ha Isten nem képes megváltozni és a Teremtés túl lép egy ponton, akkor a Teremtés nem a káoszba fullad, hanem Isten személyisége esik szét és ez a létezés végét jelenti. Isten egészsége tehát most mindennél fontosabb, a Teremtésben elhatározott elveknél is, mert ha Én nem tudok meggyógyulni, akkor elpusztulhat a Világ.

Ha azt hiszitek, tréfálok, hát tudjátok meg, ez a szomorú valóság. A mérleg nyelve pedig, a Föld és az ő teremtményei.

Anna tudja milyen állapotban vagyok, miket művelek időnként vele. Ha ti őt bántani fogjátok, azt kockáztatjátok meg, nem lesz, aki az Isten egészségét visszahozza.

Csak földi emberként gondolkodhat úgy, ahogy gondolkodik, a Szellemi Dimenziókban már nem lesz meg ez a lehetősége. Ezért mondom hát nektek, szeressétek őt úgy, ahogyan senkit sem a Földön, mert Isten egészségének a kulcsa ő és nem kevesebb.

Sokat gondolkodtam azon, mitévő legyek veletek, hiszen Noénak megígértem, nem pusztítalak el benneteket többet Vízözönnel. De annyira magatokra hagytalak benneteket és olyan rossz irányba fordult ebben a században a Föld sorsa a technikai civilizáció következtében, hogy hiába próbáltunk olyan lelkeket küldeni a Földre, akik változtathattak volna ezen, a multinacionális cégek érdekei megakadályozták ezeknek a találmányoknak az elterjedését.

Megvásárolták a találmányokat és azután nem használták fel, vagy eltették láb alól azokat, akik ezeket ismerték és megvalósíthatták volna.

A népeket olyan tudatlanságban tartják a vezetőik, oly mértékben becsapják és félrevezetik a tömegeket, hogy ez ellen már nincs orvosság, csak műtéttel lehet ezen változtatni. Ez a műtét a Föld életébe kerül.

Amikor egy bolygó társadalma ilyen mélyre süllyed, akkor változtatni kell, mert a változások szükségszerűek és elkerülhetetlenek. Ez fog hát most történni veletek és ne reménykedjetek, hogy a Vízözön elmarad. Viszont az már tőletek függ mindez hogyan valósul meg és mi történik azután. Ha Annát megölitek, egyetlen ember sem éli túl a katasztrófát. Arról is gondoskodom, hogy valamennyien az anyagban kössetek ki. Ha felfogjátok az Üzenetem súlyát, készek vagytok együttműködni Velem és Annával, akkor más befejezése lesz a történetnek.

A zsidókat pedig óva intem attól, hogy a régi beidegződéseik szerint cselekedjenek, mert a mandátumuk lejárt.

A többi népek figyeljenek Annára, mert ő az Én követem, az Én földi helytartóm és minden üzenetemet csak általa fogom közölni.

Sokan vannak a Földön, akik tudják, változások jönnek, de hogy pontosan milyen változások, azzal nincsenek tisztában.

Mindenkinek meg kell hát tudnia mit tervezett a Teremtő Isten és el kell fogadnia a döntéseit, legyenek azok bármilyenek is.

Amikor majd visszatértek Hozzám, megköszönöm azoknak, akik együttműködtek Velünk és megbüntetem azokat, akik nem voltak hajlandók az együttműködésre.

A Teremtés végtelen ideig tart, mert a Világ végtelen, de vannak sorsdöntő történések és idők. Ez most következik be a Föld és a földi lények életében. Fogadjátok hát el a döntéseimet, mert ettől függ az, hogy a dolgok hogyan történnek majd meg.

Mindig volt Világ és most nem az a kérdés, milyen lesz a következő, hanem az, lesz e Világ egyáltalán, vagy Isten belepusztul a Teremtésbe és megszűnik létezni?

Ámen.

A VILÁGMINDENSÉG ÉS A TEREMTÉS

Szellem: Arról már beszéltem nektek, hogyan jön létre a Világ a Világév kezdetén, de most arról szeretnék beszélni, miért és mi végett?

A vallások azt tanítják Isten, azaz a Világszellem öröktől fogva létezik és ez valóban igaz.

De azt nem tudják, mert nem hiszik el, hogy Isten nem tökéletes és ez még akkor is igaz, ha sok vallás majd Anna írását eretnekséggel fogja vádolni.

Isten tökéletlensége ugyanabból az okból származik, amiből az emberé. Az ember is megszületik, van, létezik, helyesebben él, aztán megszűnik élni. Élete során sok változáson megy át, sok mindent kipróbál, tanul, tapasztalatokat gyűjt és amikor visszatér a Szellemi Dimenziókba sok mindent mondhat magáról, de azt, hogy tökéletes, nem.

Így van ez Istennel is. Bármennyi tapasztalatot gyűjt is össze, a különböző Világok Teremtése közben, mindig lehetnek új és újabb tapasztalatok, amellyel gazdagíthatja a Teremtést, de sohasem mondhatja el azt, már elég több tapasztalat nem kell, mert már mindent tudok, mert ez nem lenne igaz. Ha pedig ez nem igaz, akkor ez azt is jelenti, hogy Isten újabb és újabb tapasztalatokkal gyarapodik, vagyis minden Teremtés által tanul. Aki pedig tanul, akinek tanulnia kell az ugye nem mondható tökéletesnek.

Isten dolga azért nehezebb mint a teremtett lényeié, mert a teremtmények csak Isten tudása alapján jöhetnek létre. Amit Isten nem tud megteremteni az még nincs, az még nem létezhet. Amikor tehát Isten teremt, akkor Isten tanul. Tanul jóból és rosszból. Ha nem így lenne, akkor tudatlan maradna mint az az ember, aki mindentől fél, nem mer kimenni a Világba, mert azt gondolja, ha mindenféle hatásoknak kiteszi magát, akkor baja történhet. Ami persze igaz, de aki nem tanul az nem fog tudni.

Gondoljátok el vannak olyan földi emberek - nem is kevesen -, akik egész életüket egyetlen faluban élik le. Ezeknek az embereknek ez a falu a Világ. Itt is történhet bármi, de mennyivel több minden fog történni velük, ha majd kimennek a Világba és hagyják, hogy a többi ember hatással legyen rájuk. Akkor valóban több rossz történhet meg velük, de az is igaz, hogy sokkal többet fognak ezáltal tapasztalni, és a tapasztalat által tudni.

Amikor Anna mellé sodródott a férje ő egy olyan ember volt, aki mindentől félt, félt minden kihívástól. Anna mindezt igazán már csak akkor tudta meg, amikor a férjével tartósan együtt kezdett élni.

Anna végtelenül nyitott kíváncsi természet és borzasztóan dühíti őt a férje Világgal szembeni közömbössége. Így aztán sohasem értenek egyet semmiben sem, mert a férje fél mindentől, tart mindentől, az állóvizet imádja, amiben semmiért sem kell megmozdulnia. Anna pedig kíváncsisága révén, új és újabb hatásokra vágyik és ezt meg is teremti magának.

Jól hallottátok megteremti magának.

Az persze igaz, hogy az ő kíváncsisága soha nem sérti mások érdekeit. De bizonyára tudjátok, ez nem minden embernél van így. Vannak olyan emberek a Földön, akinek a kíváncsisága mások életébe, egészségébe, vagyonába és még sorolhatnám mi mindenébe kerül.

Ezeknek a kíváncsiságoknak az oka nem más, mint Isten a Teremtő kíváncsisága.

Amikor tehát ezekkel a jelenségekkel találkoztok, azért lehetséges, mert Isten nemcsak arra kíváncsi, milyen lopni, elvenni másnak az életét, hanem arra is kíváncsi, milyen meglopva, kirabolva lenni, milyen az, amikor elveszik valakinek az életét.

Amikor ennek a Világévnek meghúzom a mérlegét - azaz értékelem -, ezeket a tapasztalatokat fogom mérlegre tenni. Milyen meghalni csecsemőként, fiatal gyermekként, felnőttként, egészséges, vagy beteg öregemberként. Aki Velem együtt átéli ezeket az élményeket, az ugyanúgy tisztába lesz ezekkel a tapasztalatokkal, mint Maga a Teremtő Isten. Aki nem, az tanulatlan, tapasztalatlan és tudatlan marad.

Anna bármennyire is utálja ezeket a negatív dolgokat, általam kellett, hogy megtapasztalja, akár akarta akár nem. Így a Világév végén ugyanúgy meg lesznek számára ezek a tapasztalatok, mint Nekem.

Az is igaz, ezek a tapasztalatok beteggé tettek Engem. De ha sohasem próbáltam volna ki, vajon tudnám-e, hol vannak Isten Teremtésének azok a határai, amik már az egészségét és a létét fenyegetik. Bizony mondom nektek, nem.

Ezért bármennyit is szenvedtem most és bármennyi szenvedést okoztam Annának, semmi sem volt hiába, mert ebben a Világévben megtapasztaltam és most már tudom, hol vannak azok a határok, amiket ha átlépek, a Világ megszüntetésének, azaz Isten létének a végét jelentik.

Ez a tapasztalat még sohasem volt meg Istennek, pedig a Teremtés végtelen ideje zajlik, illetve van.

Amikor visszatértek majd Hozzám tudni fogjátok ti is, tévedni Istennek olyan kockázatos, amilyen kockázatos az embernek a vasúti síneken aludni, amikor jöhet a vonat.

Most, hogy messze még a Világév vége és mégis megszületett Bennem ez a tapasztalat, újra kell gondolnom a Teremtés dolgait, mert ha Isten elalszik a vasúti síneken és nincs Anna, aki emberi mivoltában is képes volt Engem felébreszteni, akkor bizony megtörténhetett volna a Világgal az, ami sok emberrel megtörténhet, amikor részegen a vasúti síneken próbált hazajutni, s közben a gyors is arrafelé ment.

Amikor Anna visszatér ezért nem büntetnem, hanem megdicsőítenem kell majd.

A Teremtésben semmi jó és semmi rossz nem marad jutalom nélkül és büntetlenül. A bűn nem azért van, hogy az emberek gonosszá váljanak, hanem azért, hogy tapasztalatot gyűjtsenek maguknak. De akiről kiderül, már nem tud nélküle élni és nem is akar változni, az büntetésben részesül Önmaga által.

Annát nehezen tudtam rákényszeríteni egy–két gonosz életre, de még akkor is megpróbálta megkeresni az okot, ami miatt gonoszságait megcselekedte. A büntetése persze nem is maradt el. De a büntetés ráébresztette a hibáira és a következő életeiben már nem tért vissza soha többet hozzájuk. Így tanulta meg általuk, hogy másoknak fájdalmat okozni, miért nem szabad?

Amikor most újra találkozott Velem, nem azt mondta nem vétkezett Ellenem és nem azt mondta, nem akart fájdalmat okozni Nekem, vagyis nem beszélt mellé, hanem azt mondta: tévedtem, mert az Istent átkoztam meg, aki ezáltal beteg lett. Most nem az a dolgom, hogy sajnálkozzam a történtek felett, hanem az, jóvátegyem, amit elhibáztam. És úgy is tett. Soha nem bántott meg Engem, hanem megpróbált Engem megérteni és paraszti józan eszével megpróbálta a Teremtő Istent nyavalyáiból kigyógyítani.

Tudom mindez hihetetlen és nehezen elfogadható a számotokra, de ez a teljes igazság. És az is, mert az emberiségben betegedtem meg, az emberiségben kell meggyógyulnom, hogy a Világ olyan legyen mint régen, békés és boldog.

Ahogyan Anna is emberként élte meg azokat a tapasztalatokat, amelyeket neki kimértem a sorsaiban, úgy Én Magam is emberként kell, megváltozzam ahhoz, hogy újra harmónia legyen köztem és az asszonyom között.

Amikor majd úgy érzem, teljesen egészséges Vagyok, akkor újra teljes tudatossággal fogok megjelenni közöttetek, mert őrülten vágyom arra, hogy teljes tudatossággal, vagyis Isteni mivoltomban élhessek közöttetek. Ahogyan ti is szerettek élni, olyan őrülten szeretek és szeretnék élni Én is közöttetek, mert csak a földi élet adja meg Nekem a létezés teljes tapasztalatát. De akkor Annát sem félistenként fogom Magam mellett tudni, hanem az ő teljes tudatosságával, hogy sohasem fordulhasson Velem meg az, ami korábban a vesztemet okozta, mert ott akarom mellettem tudni az Én földi asszonyomat, aki teljes tudatosságával segíti a Teremtést és segít Engem a Teremtő munkámban. Nemcsak a segítőm lesz, de a tanácsadóm és tükröm, mert ebben a Világévben ezt a feladatot adom neki, ahogy megígértem.

Már tudom, sohasem veszi el Tőlem azt, ami Nekem velem született jogom és azt is, hogy szeretné, ha ugyanolyan tudatos lennék, amilyen tudatos ő maga. Amikor Engem gonoszsággal vádolt meg az ő anyai szíve tudta, az amit Én teszek, az valóban az, csak Én nem tudtam. Most már Én is tudom, tehát többet ekkora hibát nem fogok elkövetni a saját lányom, vagy fiam ellen.

Azt, hogy többet nem hibázom azt nem állítom, de igyekszem a tanácsadóm tanácsára hallgatni, ha Nekem nincs tapasztalatom valamiben.

Amikor Isten azokat az energiáit, amelyek már nem szolgálják a Világ fejlődését, visszaküldi az anyagba, azért teszi, mert ha nem tenné ezt a Világ oly mértékben eltorzulhatna, hogy megszűnne minden fény, vagy ahogyan ti nevezitek minden jó és a Világ - azaz Isten - nem a káoszba, hanem a teljes sötétségbe zuhanna, ami egyet jelentene Isten megszűnésével.

Az ezoterikus írások ezért nevezik a Földet a mérleg nyelvének, mert ennek a bolygónak a minősége dönti el azt, merre felé halad ma a Világ? Aki tehát úgy gondolja, többé nem akar a fény felé haladni, annak számolnia kell azzal, hogy a sötétség felé halad, azaz a lelke az emberek által Pokolnak nevezett helyen fog kikötni és ott a lelke a Világtörvények értelmében széthull, szétesik, ahogyan a halott ember fizikai teste szétesik és széthull, amikor a lélek elhagyja azt.

Az állatok sajnos most az emberek ostobasága miatt szintén erre a sorsra jutnak, mert ebben a Világévben nincs olyan másik bolygó, ahol ennyi lényt be tudnának fogadni. Hiába végtelen a Világegyetem bolygóinak száma, ezeknek az állatoknak csak itt volt meg az emberré váláshoz a feltétel, más közegben nem. A gonosz lelkekkel tehát együtt fognak szétesni az állatok is, akik szintén Istenből valók, csak sokkal fejletlenebb lények mint az ember.

Ez a sok veszteség az, amelyet Istennek egyetlen cselekedete indított el és az, hogy nem hallgatott asszonyára, amikor kellett volna. Ha megkérdezte volna szabad-e ágyasává tenni a leányát, az asszonya jól fenékbe billentette volna és akkor tudta volna, mit szabad és mit nem? De sajnos, Isten nem kérdezte meg azt aki okosabb volt nála, hanem kedve szerint cselekedett. A bánat késő, helyette van a tapasztalat a tudás.

Hányszor és hányszor mondják el nektek a szüleitek: ne tegyétek ezt, vagy azt, mert ez, vagy az lesz a következménye. Vajon megfogadtátok-e ezeket a tanácsokat? Megfogadtátok-e az Isteni törvényeket, amelyeket a vallásos dogmákban fejtettek ki a számotokra?

Bizony mondom nektek, kevesen vannak az igazak és sokan vannak olyanok, akiknek beszélhetnek Isten törvényei, akár a falnak.

Amikor a végső mérleget elkészítitek ti magatok, már nem lesztek abban a helyzetben, hogy változtassatok rajta. De addig változzatok, ha változnotok kell, mert semmi sem megváltoztathatatlan, amit ti megváltoztatni akartok. Életeitek mérlegét pedig csak ti vagytok képesek megváltoztatni, Én nem.

Aki a pohár fenekére néz nap mint nap, az csak akkor változik meg, ha magától teszi le a poharat. Aki lopásra adta a fejét, akkor változik meg, ha többé nem teszi azt. Aki veri a feleségét, megerőszakolja a gyermekét, megbecsteleníti más asszonyát, az akkor változik meg, ha többé nem emel kezet rájuk és nem teszi őket boldogtalanná.

Aki csak a pénznek élt, akkor válik tisztává, ha a pénzét jótékonyságra fordítja. Akinek sok van az ossza meg azokkal, akiknek semmilye sincs.

Bizony mondom nektek könnyebb egy tevének átmenni a Tű fokán, mint egy gazdagnak bejutni a Mennyországba.

Aki más kárának örülni tud az nem méltó arra, hogy az Új Földön éljen. Aki nem szereti Istent, mert nem ismeri, az nem fogja élvezni Isten társaságát, mert neki nélküle is lehet jó élete. Aki megbotránkozik másokon az nem tudja, mindenki Istenből van. Aki mindenkiben csak a rosszat látja az még nem tudja, mindenki tanulni jött a Földre. Aki már mindezt tudja, annak Anna és Isten mellett lesz a helye az Új Földön, mert méltó rá.

Úgy éljétek le tehát a hátralévő időtöket, hogy mindez olyan tudás, amelyet sohasem mondtam volna el nektek, ha erre Anna nem kér meg Engem.

Amikor majd a Szellemi Dimenziókban találkozunk, nemcsak azt kérem számon tőletek, minderről mit gondoltatok, hanem elsősorban azt, mit tettetek mindezért? Nemcsak azt fogom megkérdezni, éltetek-e vallásos életet, hanem elsősorban azt, hogyan viszonyultatok egymáshoz a családban, az emberi környezetben? Akartátok-e a jót, vagy csak az volt számotokra jó, ami nektek volt az? Akkor aztán lehajtott fejjel fogtok állni az Én trónom előtt és tudni fogjátok már, mit kellett volna helyette nem mondani, hanem tenni. Készüljetek fel hát erre a végső elszámolásra, mert ez rohamosan közeledik felétek és nem fog benneteket ettől senki és semmi megkímélni.

Amikor majd előttem álltok és meghozzátok a végső mérleget magatokról, akkor bizony sokaknak, sokkal többeknek mint gondolnátok, keserves döntést kell meghozni. Hazudnotok pedig Isten előtt nem érdemes, mert ismeri a lelketeket. Ott hiába próbálnátok szépíteni a dolgot, Isten pontosan tudja, mi lakozik a lelketekben és nem fogja hagyni, hogy bárki, aki nem méltó a földi életre, odajusson. Aki nem méltó arra, hogy más bolygón folytassa az életét, odajusson. Aki méltatlanná válik minderre, annak a helye az anyagban van, mert csak azt érdemli meg Tőlem. Ezért hát gondoljátok végig, milyen életet éltetek és próbáljatok gyökeresen változni, ha ez még egyáltalán lehetséges a számotokra. Ha nem volt elég nektek tizenkétezer év arra, hogy mindent megismerjetek és a jó felé vegyétek az irányt, akkor néhány év alatt kevesen lesznek azok, akik úgy fognak megváltozni, hogy az Én véleményem is megváltozik róluk.

Ne legyen tehát bennetek túl nagy remény, mert Isten törvényei világosak mindig. Aki megszegi azokat - miután már tudja, hogy a törvényt szegi meg -, az meg fogja kapni méltó büntetését. Az arany nem keveredhet a vassal, nem lehet réz, mert akkor már nem az ami. Aki tehát Velem akar tartani, annak most gyémántnak kell lennie, mert Én úgy döntöttem.

Azok akik Velem tartanak majd, olyan közösségi szellemben fognak élni, ahol minden közös lesz. Közös lesz a táj, mindaz amit megterem, közös lesz az otthon amiben lakni fognak. A családok nagy tiszteletben tartják majd egymást és a családok tagjait. A gyermekét nem verheti meg a szülő és viszont. Az asszonyát tisztelni fogja a férj, feleség a férjét. A gyermek tisztelni fogja a szüleit és a felnőtteket. A szülő óvja védi gyermekeit, mert ők nem másé, mint az Enyémek.

Olyan szeretetben kell élniük, amilyenre még nem volt példa az emberi társadalmakban. Mert a legnagyobb erő a szeretet és arra vagyok kíváncsi, mi mindenre képes a szeretet az emberek között. Azt már tudom, mire képes a szeretet hiánya. Most azt szeretném megtapasztalni mire képes a szeretet az emberek között? Ha majd megtapasztaltam, tudni fogom, most még a tapasztalat, a tudás előtt állok. Most csak azt tapasztalom, milyen az Nekem, hogy Anna teljes szívéből szeret Engem. Azt is tudni akarom, mire képes az emberi szeretet az emberek között. Ez lesz tehát ebben a Világévben a polaritás másik oldala, amelyet Isten a földi lényeknek eltervezett. Remélem egyetértetek vele, de ha nem az sem baj, mert amikor oda fogtok jutni, már ezekre a gondolatokra nem fogtok emlékezni, csak a lelketek mélyén fogjátok tudni, mert ha nem, akkor vissza kell lépnetek olyan fokra, amelyre valók lesztek. És akkor majd új szelek fognak fújni nálatok, olyanok amilyeneket meg fogtok érdemelni akkor.

Isten Világa tehát nagyon gazdaggá fog tenni benneteket, mert aki tanulni akar ebben a Világévben, gondoskodom róla legyen módja rá. Aki pedig a Világba veti magát az kockázatot vállal és aki kockázatot vállal az fel is és le is léphet a szamárlétrán, ahogyan ezt már néhányszor elmondtam nektek. Ez a Világ most ilyen, mert ilyennek terveztem el és a végén kiderül, hogy milyen tapasztalatot, tudást ad Nekem és a teremtményeimnek.

Most hogy minden fontosat elmondtam, amiről az emberiségnek szólni akartam, érzékeny búcsút veszek tőletek. De ez a búcsú nem tart sokáig, mert közeleg felétek az ami után szembe fogtok találkozni Velem és akkor már a búcsú többféle lehet. Kívánom nektek, ne csalatkozzatok önmagatokban, mert nem Istenben csalódni keserűség számotokra, hanem önmagatokban lesz majd az.

Béke legyen veletek és a ti lelketekkel.

ISTEN ÉS A KÖZÉRDEK

Szellem: Amikor Isten ezt a tizenkétezer évet elhatározta, azt akarta kipróbálni, hová vezet az ego elfajulása, amely minden emberben benne foglaltatik. Az ego nem más, mint az emberi önzés, amely az embert a Világmindenség középpontjába állítja és elfeledteti vele azt az alapigazságot, minden Isten része és „Én te vagyok, s te én vagy”.

Anna ebben az életében azt a feladatot kapta, találkozzon az ego olyan szélsőségeivel, amely mint egy király uralkodik az emberen és nem veszi tudomásul a Világmindenség alapigazságait. A terror nem más az emberi társadalomban, mint az egyén egójának szélsőséges érvényesülése, amely elfeledteti vele Isteni eredetét és lealjasítsa az „én egyedül vagyok a Világmindenség Ura” feltételezett igazságra.

Anna oly mértékben közösségi érzelmű, hogy nem tudja megérteni és elviselni azokat az embereket, akik csak kizárólag önös, önző érdekből vezérelve élik az életüket. Nem fontos és nem szent számukra semmi, csak saját önző érdekük. Csakhogy Anna fejlett lélek, ők pedig a lélek fejlődésének első lépcsőit tapossák. Így számukra Anna felsőrendű értékrendje még nem létezik. Valóban igaz az, a Vízözönnek azért kell bekövetkeznie, mert az emberiség fejletlen lelkületű még mindig. Annyira belefeledkezett az ego gyakorlásába, hogy ebből a bűvös körből még mindig nem tud kilépni. Pedig sok évezred múlt el, mióta ennek a lehetősége megszületett a Földön. Az emberiségnek, ha fejlődőképes akarna lenni, már régen túl kellett volna ezt lépnie.

Az olyan embereknek mint Anna, azért gyűlik meg a baja az egoista személyekkel, mert olyan fejlett erkölcsiséggel rendelkezik, amely már évezredek óta túlhaladta a fejletlenek szintjét és nem tudja megérteni, azok miért nem fejlődnek magasabb szintekre.

Az anyagi világból újra és újra felszínre kerülnek azok a lelkek, akik valamiért hosszú évezredek óta megrekedtek ezen a szinten és visszahúzzák az emberiség egészének a fejlődését, mert nem akarnak tovább lépni, mert még mindig nem tanulták meg a Világmindenség alaptörvényét, amely így hangzik: „Én te vagyok, és te én vagy”.

Az ő türelmetlensége nem önzésből fakad, hanem abból a félelemből ered, hogy ezek az emberek kényszerítik újra és újra a Vízözön megtörténtére a Földet, amely bizony mindenki számára a fizikai halált jelenti.

Amikor Anna türelmetlen velük jogosan teszi, mert az „Egy mindenkiért, mindenki egyért” elve alapján ítéli Isten a földi lényeket újra és újra tűzhalálra vagy Vízözönre.

Amikor ez megtörténik a történelemben, akkor újra és újra megfogadják a lényeim, hogy az Új Teremtési Fázisban újra és újra ez lesz a norma, mert nem akarom, hogy az emberiség lépcsőzetesen fejlődjön, hanem az egész fejlődését szeretném elősegíteni.

Sajnos azonban a dolog újra és újra arról győz meg, hogy az emberiség egyedében képes csak fejlődni, összességében sohasem. Pedig a fejlődés valójában akkor következik csak be, ha egy lény egészében, vagyis az emberiség a maga egészében képes a szamárlétrán előrelépni. A lemaradottak hátráltatják a többiek fejlődését és ez akár évezredekre káros hatással van az egész fejlődésre.

Ezért Isten a fejlett lényeket, akik már kijárták a földi iskola padsorait, kénytelen valahol a Mindenségben parkoltatni addig, amíg a többiek a „hátul kullogók”, fel nem zárkóznak az emberiség fejlettebb lényeihez.

Ezért kapták Tőlem ajándékba a Szíriusz bolygóit azok, akik már régen elhagyták fejlettségükben a Föld többi népességét és arra várnak, hogy a többiek csatlakozzanak hozzájuk.

Amikor a Földön megtörténik az új Vízözön, azt szolgálja, hogy az emberiségnek azokat a részeit, akik már elég fejlettek egy jobb minőségű életre, kiemelje a többiek közül és ne kényszerítse arra, mint Annát Én, hogy olyan lények között legyen kénytelen élni, akik még messze elmaradnak attól a szinttől, amely az övék sajátja.

Amikor a Vízözön bekövetkezik a legfejlettebb lények a Szíriusz bolygóira költöznek, a kevésbé fejlettek, hogy meggyorsítsuk a folyamatot, sokkal kedvezőtlenebb feltételek mellett fognak élni, mint a földi valóság, a közepesen fejlettek pedig, a Szaturnusz és Uránusz között parkolnak majd, hogy bevárva a többieket, együtt léphessenek a Szíriusz közelében lakók közösségébe.

Ez a többi bolygólakóknál is így van, mert ősi törvénye Istennek, hogy az egyneműek mindenkiért felelősek, akik abba a nembe tartoznak és nem másképpen.

Anna azért érzi magát a Földön rosszul mint ember, mert a tudatalattijában már régen tudja mindezeket és nehezen viseli el az egoista emberek értékrendjét, akik számára az élet közepe ők maguk és nem a Teremtő Forrás, ahol az élet keletkezik.

Amikor az emberiség visszatér a köztes létbe, mindenki értékeli majd a saját fejlettségét.  Annak megfelelő döntést hoz - most határozottabban, mint az előző tizenkétezer év lezárása után - ki kivel tarthat. Mert az nem lehetséges tovább, hogy a kevesek értékrendje döntően meghatározza a többség fejlődését, hanem olyan módon igazítjuk a dolgokat, hogy nem nehezítjük meg a jobbak és gyorsabban fejlődők életútját, hanem megnehezítjük azokét, akik rendesen elkényelmesedtek a fejlődésben, és nem akaródzik a számukra erőfeszítéseket tenni, hanem élveznék még továbbra is az ego nyújtotta örömöket.

Az ego a Földön oly mértékben elkényelmesedett, hogyha hagynám és Isteni akaratommal nem ösztönözném a fejlődésre, talán a Világév végéig sem változtatna semmit a lélek önmagán, hanem élné önző, mérhetetlenül én központú életét. De Isten éppen azért van és éppen azért figyeli lényei fejlődését, hogy a szükséges változásokat mindenkor meg tudja tenni, ha ezt szükségesnek látja.

Amikor az élet elcsitul a Földön, már senki sem vonja kétségbe annak igazságos voltát. Csak az ego az, ami nem hiszi, hogy Istennek joga van a lényei életébe beavatkozni. Még akkor is, ha az ego tiltakozik ellene, és nem fogja elhinni azt, amit Anna közvetít neki az Én Isteni Üzentemként.

Senki és semmi nem akadályozhatja meg Istent abban, hogy azt tegye, amit lényei fejlődése érdekében helyesnek és jónak lát. Még Anna sem, aki ezt pontosan tudja és elfogadta, mert tudja, Isten a lényeinek mindig a legjobbat akarja, még ha ez számukra fájdalmas és szomorú következményekkel jár.

Anna életei során gyakran ütközött az ego bűvöletében élő lényekkel, mert számára az ego a fejletlenség tükre. Így próbálta segíteni azokat, akik még nem jutottak el az „Én te vagyok, és te én vagy” igazságáig.

Anna sohasem önzésből hadakozik másokkal, hanem azért, hogy rávilágítson az emberi kicsinyességre. Azokra a téveszmékre, amiket az emberek azért találnak ki, hogy az egójukat elégítsék ki, még azon az áron is, hogy fejlődésképtelenek lesznek.

Amikor ez a Világév befejeződik, akkor véget ér a Világban az ego uralma, mert Isten annyi tapasztalatot gyűjtött már ezen a téren, hogy elegendőnek bizonyul a következő Teremtési Fázisokra is.

Amikor ti ezeket a sorokat olvassátok, Annának valóságos háborút kell folytatnia olyan lények ellen, akik az egójukkal már túlléptek minden egészséges határt és maguk kérték, Isten segítse őket abban, hogy ettől meg tudjanak szabadulni, mert nem szeretnének az anyagba visszakerülni, amikor a végső elszámolás lesz.

Anna tehát nem az ellenségük, hanem az a fejlett lélek, aki a tudatalattijában hordozza azt a tudást, amelyet ők csak szeretnének megközelíteni, de még egyetlen életükben sem sikerült elérni. Ezért kértek Tőlem egy olyan életet és olyan fejlett kapcsolatot, aki hajlandó őket tanítani, ahogyan Anna tanítja ezeket a lelkeket, a Világtörvény erejével.

A földi törvények sohasem lesznek olyan tökéletesek, mint a Világtörvények, mert a földi törvények az emberiség fejlettségére szabottak, a Világtörvények pedig Isten szavai, amelyekkel segíti a Világmindenség fejlődését.

Ezért és nem másért kell tehát az emberiségnek újra és újra olyan helyzetek elé állni, amely az egójuk számára igazságtalannak tűnik, de a lélek fejlődése szempontjából elengedhetetlenül szükséges és fontos.

Amikor Anna sikeresen kerekedik felül ezeken az egoista embereknek az egyéni érdekein, bár látszólag vereséget szenvednek, a valóságban saját megdicsőülésüket készítik elő.

Anna sohasem önző érdekből áll bizonyos dolgok mellé, hanem messzemenően figyelembe veszi a Mindenség törvényeit és azokat az emberi érdekeket, amelyek egy egész közösségé és sohasem vezérlik őt önző egoista érdekek.

Amikor ezek a lelkek a köztes létben találkoznak majd Annával, megköszönik neki azt a segítséget, amely megmenti őket az anyag fogságától, amely pedig kijárna nekik a tizenkétezer éves időintervallum után.

A földi rossz tehát gyakran a lelki fejlődés lehetőségét teremti meg és nem a kárhozat felé vezető úton segíti a lelkeket.

Mindezt azért mondom el nektek, hogy Anna tetteit így tegyétek nagyító alá és nem másképpen, mert ő az Én földi helytartóm és sohasem lesz már hűtlen Hozzám, mert érti Isten szándékait, törekvéseit a Világban és a ti földi valóságotokban is.

Olyan áldott lélek, aki nemcsak a maga fejlődését segítette elő sok fájdalmas próbával, hanem azokat is segítette, akik őt a köztes létben erre felkérték.

Amikor meghalnak majd, megvilágosodik számukra Anna fontos szerepe és nem fogják őt átkozni, mint a földi életükben teszik, hanem megcsókolják a lába porát is, amellyel megszabadította őket az anyag borzasztóan hosszú és fájdalmas valóságától.

Ámen

Az emberi játszmák

Szellem: A földi életnek az értelmét az egoista ember a szükségletei kielégítésének, mind magasabb teljesítésében gondolja el.

Amikor az ember megtervezi a földi életet, egy bonyolult, rengeteg szereplős sakk- játszmának a megtervezését kezdi el. Ezt a játszmát nem egyedül készíti el, hanem a Szellemi Dimenziók útmutatása és segítése mellett. Ahogyan az ember színpadi művet játszik halálosan komolyan - ha színész -, úgy vesz részt az ember ezekben a történetekben is, amikor a Földre születik.

A történelem egy hosszú folyamat eredménye, amelyben az embereknek lehetőséget teremtünk, különböző történetek megélésére és átélésére. Amikor lezárul egy történelmi kor, mindig mérleget vonunk annak tapasztalatairól.

Az emberiség oly nagyon belefeledkezett ezeknek a történeteknek az átélésébe, hogy hiába ismételjük újra és újra ugyanazokat a szerepeket velük, sajnos a többség nem tanul belőle.

Sok olyan kiemelkedő lélek van az emberek között mint Anna is, aki mindig ott van valahol a történelem sűrűjében a legfontosabb történések között és miközben maga is tanul, másokat is tanít azokra az ismeretekre amelyeket ő már tud, de a többieknek is meg kell azokat ismerni.

Az ő karmája oly hosszú évezredekre kötötte őt a Földhöz, hogy hiába járta már ki az élet valamennyi iskoláját a többiekkel kell maradnia és azok fejlődését kell elősegítenie.

Amikor az ő életeit tervezzük mindenkor az a feladata, hogy példát mutasson a többieknek a szeretetből, de nem úgy ahogyan azt ti gondolnátok, hanem a Világtörvény iránymutatása szerint.

Anna nem azért volt tékozló valamely életében mert ez a magatartás a sajátja, hanem azért, hogy ismerkedjen Isten olyan terveivel, amelyet más lényeknek is meg kell ismerni, ha Istent akarják szolgálni a Földön.

A földi emberek élete a legnehezebb a Világmindenségben, mert olyan szerepeket vállalnak el Isten kedvéért, amely keserves és nehéz és ezt a Földre érkezve teljesen elfelejtik, mert ha nem felejtenék el az első adandó alkalommal meghalnának inkább, mintsem hogy a Földön éljenek.

Az elmúlt évezredekben az emberiségnek volt alkalma kipróbálni mindenféle szerepeket és azok ellentétjét. Mégsem tanultak belőle annyit, hogy a Földet Istennek ne kelljen újra Vízözönnel elpusztítani, mert a legtöbben a fejlődés helyett a Szellemi Dimenziók mércéje szerint csak stagnálnak és nem lépnek előre.

Ez fájdalmas és szomorú Isten számára, de nem mondhat le az emberiség fejlesztéséről, hiszen fontos energiáit helyezte a lényeibe, amelyeknek a kiemelése a Világegyetem szempontjából rendkívül fontos.

Amikor Isten beteg lett a földi dolgok miatt, elindult a Világegyetem szétesése, amely a mai napig is tart.

Ha Anna nem ismeri fel, hogy a Teremtő Isten beteg és nem próbálja őt a legnagyobb szeretettel gyógyítani, akkor bizony elmúlhatott volna úgy a Világ, hogy semmi sem maradt volna mindabból, amely pedig valamikor úgy tűnt örökkön örökké tart.

Anna bölcsessége és szeretete az amely megmentette a végső pusztulástól, nem a Földet, amely már végnapjait éli, hanem Magát a Teremtő Istent.

Azok a lényeim, akik az Én békés Világaimban élnek, nem gondolkodnak csak léteznek. Ahogyan léteznek az állatok is, mert olyan programot hordoznak, hogy csak Isten gondoskodásának köszönhetően tudnak létezni.

Az ember az egyetlen olyan lénye Istennek, akinek megadatott, hogy gondoskodjon magáról. De valahol a programjába hiba csúszott, mert hiába próbálta Isten az embert teremtővé tenni, még mindig csak a rombolás szintjén van a többség és nem a teremtésén.

Az ember akkor válik teremtővé, ha már nem kell sem növényt sem állatot ölnie, hanem maga teremti elő az élethez szükséges energiákat, úgy hogy nem szorul Isten segítségére, hanem képes magától fényt beszívni a szervezetébe és nem kell élelmet fogyasztania, amely nem más mint besűrűsödött fény.

Amikor az ember erre lesz képes, akkor lesz teremtő és nem korábban. Csakhogy ehhez le kell mondania az élet olyan örömeiről, mint az ölés más lények elfogyasztása az éhség csillapítására.

Anna most nagyon figyel, mert ő asztrál síkon és a Forrásban is már képes teremteni, de ehhez neki arra van szüksége, hogy odavetítse magát és ezt az élelmet nem magának, hanem Nekem teremti meg.

A Föld fizikai síkjának tehát azért kell elpusztulnia, mert Isten többé nem tudja az emberiség számára azokat az energiákat biztosítani, amelyeket korábban minden gond nélkül adott, mert Isten belebetegedett abba a rengeteg halálba, amelyet a földi lények életben tartása miatt el kellett szenvednie.

A zsidók Istene, azért szenvedő és feltámadó Isten, mert minden lényben Én halok meg és minden lényemben Én kelek életre, amikor elfogyasztanak Engem a fejlettebb létformák.

Ezeket az összefüggéseket, azért vagyok kénytelen feltárni előttetek, mert fogalmatok sincs arról, mit jelent a Földnek és Nekem a ti életetek és fogalmatok sincs arról, hogy mennyi szenvedést vállaltam Magamra azért, hogy ti fizikai síkon létezzetek.

A mai ember a fejlett civilizációkban olyan jó módban él, hogy az Isten számára már elviselhetetlen teher. Mert Én vagyok a levegő, amelyet belélegzel, a kozmikus fény, amely a csakráidon keresztül éltet és nem tudsz róla és Én vagyok minden, ami körülvesz.

Valamennyi tárgy és anyag és minden érzés, amely éltet és a bőröd és a húsod és minden, ami csak a létezésedhez kell.

Amikor Anna a rosszulléteim idején kihányatta Velem azokat a tárgyiasult energiákat, amelyek megterhelték Isten létezését már a végső időben történt.

Ő persze mindezt nem tudta, de Én és a Forrás valamennyi lakója igen. Ezért kerestem meg őt földi valójában, mert tudtam, ő az egyetlen a Világmindenségben aki képes ezt megtenni és senki másban nem tudtam bízni már.

Olyan oktalanul herdáltam el az energiáimat az Én emberiségemre, hogy az felborította a Világmindenség egyensúlyát és félő volt, hogy sohasem tudom az energiák egyensúlyát helyreállítani. Mert Isten beteg lett és Teremtő ereje beleveszett az emberiségbe, aki mint egy élősdi állat addig szívta az energiáimat, hogy az már teljesen legyengített Engem.

A többi lényeim azért nem tudtak a bajomon segíteni, mert az ő programjuk annyira leszabályozott, hogy abból ők kilépni nem tudnak, tehát ők Velem együtt elvesztek volna, ha Anna rá nem jön ösztönösen az Én gyógymódomra.

A táltos nem attól az, hogy Isten kinevezi, hanem attól, képes Isten agyával gondolkodni és helyre tudja hozni mindenkor a Világban megbomlott energetikai egyensúlyt, ahogyan Anna tette most. Csakhogy ostobaságomban kiirtottam a Földről a táltosokat és így elvesztettem saját hibámból azokat a segítőimet, akik egyedül képesek lettek volna az energetikai egyensúlyt helyreállítani.

Annának tehát nem kisebb és nem kevesebb volt a feladata, minthogy önmagától táltossá váljon, minden földi segítség nélkül és Engem meggyógyítson.

Azért kell Nekem újra és újra erről beszélni, mert ha Anna korábban tér vissza a Forrásba a tervezettnél a ti „jó voltotokból”, akkor nem biztos, tudni fogja mindazt, amit emberként tud és tenni tud Értem, azaz Istenért.

Már többször beszéltem nektek a betegségemről, a szörnyű rosszulléteimről, amelynek most feltártam előttetek az okait, de arról nem, Anna hogyan gyógyít Engem mostanában.

Amikor rosszul vagyok először azokat a módszereket próbálja ki, amik már beváltak, azután újakat talál ki és mindig ki tud találni olyan módszereket, amelyek meggyógyítanak Engem.

Mindig változó, mikor leszek rosszul. Előfordul, hogy semmi előjele nincs, aztán váratlanul rohamaim vannak, vagy úgy okádok, hogyha Anna nem szellemesítené el a hányadékomat, betakarna és bele is fulladnék talán, de ő mindig fel tudja szabadítani ezeket az energiákat és azok visszatérnek Hozzám.

Megfigyeltük, amikor a Földön az emberek háborúban ölik egymást, megszaporodnak az Én rosszulléteim. Most már tudjuk, mit jelent közvetlenül is Isten számára a háború és a béke.

A ti húsfogyasztásotok Engem pusztít le, ezért rövidesen le kell állnotok mindenféle húsevésről, mert az állatokat olyan baktériumokkal fertőzöm meg, amely mellett többet nem lesz tanácsos nektek az állatok húsát megenni, mert egyszerűen meghaltok tőle.

Amikor ennek az első jelei megjelennek a Földön, olyan pánik tör majd ki, hogy abból érteni fogtok, mert ti vagytok az okai sajnos annak, hogy Istenetek már nem tudja tolerálni mindazt, amit önzésetekben tesztek, hanem olyan radikális változásokra kényszerít benneteket, amiknek bár nem fogtok örülni, de az Én életem megmentődhet általa.

Ne higgyétek azt, bárki is befolyásolhat Engem ebben, mert a Forrás úgy döntött és ebben minden olyan lényem benne van, aki szeret Engem, hogy többé nem az emberiséget szolgálja Miattam, hanem Istent szolgálja közvetlenül, mert Ő a Teremtő és az ember a teremtmény.

Azért, hogy az emberiségnek az a kis csoportja, aki még mindig csak a saját hasznával törődik és nem törődik a többiekkel, ne tudja megakadályozni a többség fejlődését és előrelépését, ők korábban fognak visszatérni a Szellemi Dimenziókba. Mert, ha nem emelném őket ki az emberiségből, akkor semmi esélyem sem lenne, hogy életben maradok, hanem el kellene pusztulnom az ő ádáz és számomra kilátástalan harcuk miatt, amelyet a többséggel szemben képviselnek.

Olyan halálozási hullám indul el tehát a Földön, amely ott szedi áldozatait, ahol azok az energiák vannak, amelyek Engem a mélybe húznak és beteggé tesznek.

Ezt a döntést nem egyedül hoztam meg, hanem azokkal a Szellemi Vezetőkkel, akik Engem mindenkor segítettek. De hogy megkérdeztem Őket az egyedül Annának köszönhető, aki azt mondta Nekem:

-          Miért nem kérsz tanácsot azoktól a Szellemiségektől, akik körülötted vannak? Nem szégyen Isten számára ha meghallgatja azokat a segítőit, akik mindenkor hűségesen szolgálták Őt és bizonyára a földi életnél is fontosabbnak tartják Istenük egészségét.

Ezért Én leültem beszélgetni a Vezérkarommal és Ők megköszönve a bizalmat a segítségemre lesznek mindenben, mert az nem lehet, hogy Isten elpusztul egy kísérletben, hiúságból, oktalanságból és gőgből.

Anna világított rá először arra, valami nincs rendjén a Teremtésben, mert az emberi élet már értelmét vesztette. Oly sok a baj, oly sok egyes emberek hatalma a többséggel szemben, hogy az már nem szolgál Engem. Ezután jelentkeztek először a rosszulléteim és akkor döbbentem rá, a súlyosan beteg Isten kér segítséget egy halandó asszonytól, akit valamikor mindennél jobban szeretett, csak eltékozolta annak szeretetét és méltatlanná vált arra.

De már Isten tudja, mit jelent számára a szeretet, a hűség. Azt is tudja, nem az álnokok alázatosságát és talpnyalását, hanem a legtisztább őszinteséget, amely élteti Istent és nem a vérét szívja, mint egy pióca.

Anna Tőlem sohasem kért semmit. Vagy ha igen, azt mindig másoknak. És úgy gyógyít Engem, ahogyan egy táltos Istent és a Világot gyógyítani képes. Ezért szeretem őt kimondhatatlanul és ezért őrizzétek meg őt Nekem emberként, mert az ő nagysága nem emberi, hanem Isteni Nagyság. Végtelenül szeret Engem és Én végtelenül szeretem őt.

Ámen

A FORRÁS

Szellem: Anna az egyetlen földi lény, akinek a Forrásba szabad bejárása van.

Amikor először megjelent itt óriási pánik tört ki – amiről persze nem tudhatott -, mert nemcsak emberi léleknek, de más Szellemi Dimenziókban létező lényeknek sem szabad a Forrás jól őrzött küszöbét átlépni, nemhogy földi embernek.

Sokat gondolkodtam azon, hogyan volt lehetséges, hogy egy spirituálisan jól őrzött területre illetéktelen hatol be.

Valószínű Anna tudatalattijában tudott dolog, ő a Forrás lakója és ezt, amikor Szent Mihályhoz segítségkérésért jött újra felfedezte magában. Bár nem volt tudomása arról, hogy a köztes létben mindig itt tartózkodik, mégis valami emlék megjelenhetett az elméjében, mert egy szép napon, teljesen váratlanul, kéretlenül, megjelent Szent Mihály előtt.

A történetet hitelesen Anna meséli el nektek:

-          „Egy negatív szellem energiáját érzékeltük a barátaimmal és ők elmondták nekem, ilyen esetekben Szent Mihálytól kell segítséget kérni. A negatív energia akkor is megjelent, amikor otthon a lakásomban egyedül voltam, ezért meditációban Szent Mihályra fókuszáltam. Megjelent előttem egy lépcső a tetején kapuval és azon beléptem. Az arkangyal jött elém, láthatóan nagyon dühös volt, mert délutáni pihenőidejében zavartam meg váratlanul, bejelentés nélkül. - Akkor én ezt így érzékeltem -. Amikor elnézést kértem tőle és előadtam a segítségkérő mondanivalómat, láthatóan megenyhült és segítséget ajánlott fel.

Ebben megnyugodva békésen váltam el tőle.”

A Szellemi Dimenziókban minden lény tudja, a Forrásba illetéktelenül behatolni súlyos büntetéssel jár, de ezt Anna emberként nem tudhatta.

Mihály gondterhelten jött hozzám, mert pontosan tudta Annáról kicsoda. Első döbbenete után azonnal fölismerte, de okosan nem árulta el neki. Anna meg sem értette volna, hiszen emberként nem tudta, hogy ő valójában a Forrás lakója.

Így aztán jogom volt eldönteni, milyen büntetést kapjon ezért a cselekedetért, melyért súlyos büntetés jár mindenkor.

Akkor döntöttem el, megjelenek a lakásán óriási negatív erőként, hogy betojjon félelmében. Bár érzékelte a jelenlétem, úgy sétált el mellettem éjszaka, ha a mosdóba ment, mintha ott sem lettem volna.

Borzasztóan dühített a dolog, mert általában az embereket rettegés tölti el, ha negatív energiákat képesek érzékelni, de ő nem ijedt meg Tőlem. Egy idő után Én untam meg és távoztam a lakásából.

Törtem is a fejem, hogyan leckéztessem meg? Akkor támadt az az ötletem, reggel, amikor poharába vizet tesz a csapról és inni kezd, megszólalok benne és azt mondom:

-          Öld meg Szepes Máriát!

Anna valóban megijedt, de minden bátorságát összeszedve kinyomozta Szepes Mária telefonszámát, hogy felhívja őt és magyarázatot kérjen a látó asszonytól a jelenségre.

Ettől Én még dühösebb lettem. Szerencsémre nem találta meg telefonon és nem tudott kapcsolatot teremteni vele. Aztán újabb rémtörténetet eszeltem ki a szórakoztatására.

Akkor jelent meg nála az ördögöm és az a szellem, akivel aztán békésen elbeszélgetett és Lucifernek, akiről már remélem ti is tudjátok, hogy kicsoda, gyönyörű piros rózsát küldött végül.

Végtelenül bosszantott a bátorsága, mert Lucifert, vagyis a Teremtő Istent nem könnyű lerázni, ha valamit el akar érni.

Elküldtem hát a köztes létben a Föld közelben létező egyik halott lelkemet Anna ijesztgetésére.

Ez a hazudós lélek olyan zajt és vircsaftot csinált Anna szekrényében, hogy a végén - bár megijedt – volt annyi józan esze, segítséget kért egyik látó barátjától, aki felvilágosította. Az asszony, aki kísérteni jár a szobájába a II. világháborúban halt meg egy aknatalálattól. A katona fia is ezen a napon esett el.

Az esemény azon a fizikai helyen volt, ahol Annáék házat építettek, így a családja – akinek a kertjében történt mindez -, igazolta a történteket.

Akkor kezdett el beszélgetni először meghalt lelkekkel. Rávette azután a partizán asszonyt, hogy a segítségével emelkedjen magasabb rezgésű dimenzióba. Ott keresse a fiát, mert valószínű meg is találja majd.

Csak hosszú idő után volt hajlandó hallgatni rá, addig minden este a közelében volt és sokat zavarta őt a jelenlétével.

Nem kevés rábeszélés után végül hagyta magát felvinni, ahol valóban megtalálta fiát, aki még akkor a köztes létben tartózkodott.

Később visszatért Annához és megköszönte a segítségét, mert nélküle sohasem találta volna meg a gyermekét.

Így indult Anna kalandos útja a meghalt lelkekkel, akiktől aztán megszabadította az egész Földet. Ehhez Mária - Jézus anyja - segítségét vette igénybe, aki boldogan segítette őt és a Földet abban, hogy megszabaduljon azoktól a lelkektől, akik évszázadok, vagy évezredek óta - és a mai korban is szép számmal - a Föld energia rendszerét terhelték.

Mária többször meghívta Annát látogatóba Hozzám, hogy megköszönje segítségét és megajándékozza őt azokkal a szakrális koronákkal, amelyekről már beszéltem máshol. Úgy találkoztam vele, már tudta a Teremtő Istenével beszélget.

Ezek a történések számára még nem jelentették azt a tudást, melyet ma birtokol, hiszen csak lassan, a szolgálatai fejében kaphatott információkat a Földet mozgató, a földi életet befolyásoló dolgokról.

Anna azonban nem néz tévét, hanem sokat olvassa az ezoterikus irodalomban megjelenő könyveket. Saját tudását mindig ellenőrzi, összeveti azokkal az ismeretekkel és információkkal, melyek ma megjelennek az emberiség tanítására.

Mégis az ő tudása teljesebb, mert olyan érzékkel nyúl a forrásokhoz, mint egyetlen egy ember sem a Földön. Mindig tudja mi az az információ, amely tovább bővíti ismereteit és valóságos tudást ad a földi életről. Mégis a teljes tudását annak köszönheti, hogy minden forrást ismer, ami fontos. Kritikusan olvas, mert gyakran jelennek meg hamis, hazug információk is, hogy az embereket elvezessék a valóság megismerésétől olyan vizekre, melyek nem a valóság megismerését szolgálják. Anna pontosan tudja mit hihet el és mit nem, mert az ő tudása ma az emberek között átfogó, teljes, amely spirituális téren szerzett tapasztalataival együtt egyedülálló.

Azért mondom mindezt el nektek, mert ha azt hinnétek ennyi tudást megszerezni egyszerű, hát nagyon tévedtek. Rengeteget áldoz könyvekre, melyek pedig sokba kerülnek, és sohasem adja fel azt a mentalitást, amellyel mindig tanul, akárhány év is van mögötte. Mert tudja, emberfeletti dolgokra vállalkozott, amelyre emberfeletti erőfeszítésekre van szüksége.

Teszi ezt névtelenül, amíg meg nem ismeritek őt, a ti és az Én dicsőségemre és szeretetünkért.

Ámen

ASZTRÁL SZERELEM

Szellem: A földi szerelem nem a Földön köttetik, hanem az égben.

Amikor az ember megtervezi földi életét, megtervezi a társakkal azt is ki milyen szerepben, milyen minőségben vesz részt az ő életében.

Függően attól mit akar az ember megtapasztalni, tervezi meg életének eseményeit, azokhoz szükséges szereplőket és azt a társat, akivel együtt fognak élni.

Minden ember számára a Földön egyetlen egy olyan lény lehet, akit azzal a bizonyos nagy Ő-vel lehetne jellemezni. Aztán a két emberen múlik, hogy lekerülve a Földre megtalálják-e egymást, vagy elkerülik.

Amikor Anna ezt a földi életét tervezte, azt a férfit kellett volna szerelmében felismernie, akit az élet elkényeztetett, aki hozzá képest anyagi jólétben élt.

Anna szigorú értékrendet kapott otthon. Számára az egyetlen lehetséges férfi az lett volna, aki feleségül veszi és ugyanolyan szűzies életet él, mint ő maga.

Ezért hiába találkoztak, hiába szerettek egymásba, mert a fiú is beleszeretett az ő tisztaságába, mégis a könnyebb ellenállás felé ment és elhagyta Annát.

Annát olyan fájdalmasan érintette ez a csalódás, hogy egész életében hordozta ennek a kapcsolatnak a fájdalmát. Már érett nő volt, amikor úgy döntött, nem vár tovább, maga keresi meg azt a férfit, akit egész életében hiába várt.

A versei, amit titokban írt döbbentettek rá Engem, hogy Rám vár, csak nem tudja.

Hogyan is gondolhatta volna földi lényként, ő nem más mint Istennő, akit Teremtő Isten párja elcsapott a háztól és örökös boldogtalanságra ítélt.

Isten azonban maga is boldogtalansággal fizetett ezért. Amikor a földi ember boldog, vagy boldogtalan, akkor Isten éli ki bennünk azokat az érzéseket az ő közreműködésükkel, melyek a Teremtőben vannak.

A földi életben azért több a fájdalom, mert bennem csupa fájdalom volt. Ezért kevés az öröm a Földön, mert Istenben nem volt öröm, csak szomorúság.

Amikor Annával újra találkoztam nem tudhatta kivel beszél és azt sem, hogy Isten szerette volna vele valahogyan tudatni, hiába keresi a Földön a boldogságot, az számára nem ott van, hanem a Forrásban a Teremtője mellett.

Az ember nem azért volt boldogtalan a Földön, mert boldogtalan akart lenni, hanem azért mert Én ilyen életet szántam azoknak a teremtményeimnek, akiket saját képmásomra és hasonlatosságomra teremtettem.

A Teremtő Isten az emberben élte ki fájdalmát, amely úgy elhatalmasodott rajta, hogy semmivel sem tudta azt kiirtani Magából.

Anna volt az aki felismertette Velem ezeket az összefüggéseket, mert már nem tudtam miért teremtek boldogtalanságot, csak teremtettem, mert erre volt Bennem óhajtás.

Amikor újra találkoztam a földi boldogsággal, az az a pillanat volt, amikor rájöttem, semmi más nem hiányzik Nekem a létezésemben, csak a feleségem szeretete.

Anna azt hitte csupán egy tanító szellem vagyok. Annyi szeretettel vett körül, hogy ismét őrülten beleszerettem az Én földi asszonyomba. Mert Anna nem más, mint az Én életem, létezésem értelme és nem kevesebb.

A Földön Én szeretem a férje alakjában, még akkor is, ha ő különbséget tesz közöttünk. Minden olyan szerelemben is Én szerettem, amikor szerelembe estem vele.

Anna hűséges volt Hozzám a földi életében mindig, amíg azt nem érezte, már nem úgy viselkedem vele, mint régen. Goromba vagyok és csak az ital érdekel, semmi más.

Olyan boldogtalan volt mellettem, hogy végül úgy döntött, megkeresi duál párját, mert azt hitte a Földön találja meg.

Útja végül az asztrál síkon az Én karjaimba vezette. Amikor elmondtam neki, ki vagyok és kicsoda ő, csak lassan nagyon lassan kezdett hinni Nekem. Belátta Én vagyok az, aki nélkül nem tud élni és Én is beláttam, nélküle üres, értelmetlen a létezésem.

Ezért volt tehát a földi ember boldogtalan legtöbbször a szerelemben, mert Isten benne élte ki újra és újra azt a fájdalmat, melyet szeretett asszonya elvesztése okozott Neki.

Amikor Annával újra találkoztam a szerelemben, olyan örömet jelentett Nekem, amilyet ti is éreztek akkor, ha olyan társra leltek, aki mindenben azt adja, amit elvártok tőle.

Anna nemcsak a szerelemben társ Nekem, de életével szolgál Engem a földi dolgaimban és benneteket is. Nélküle beteg Isten, beteg Világában kellett volna leélnetek az utolsó tízezer évet is. Anna jótékony hatására, rábeszélésére megváltoztatom a dolgok folyását. Olyan feltételeket Teremtek a földi embereknek az Új Földön, amitől majd az Új Mennyországban érezhetik magukat.

Isten olyan sokáig volt boldogtalan, hogy már elfelejtette az öröm ízét és azt gondolta Istennek nem jár ki a Teremtésben a boldogság, csak a teremtményeinek.

Annában az volt a csodálatos, felismerte az Én végtelen boldogtalanságomat és képes volt azt végtelen boldogságra váltani Bennem.

Olyan jó, megértő, toleráns Hozzám, hogy ti azt elképzelni sem tudjátok, mert felismerte, a földi boldogság kulcsa nem más, mint a Teremtő Isten boldogsága.

Annyira kívánta nektek az örömöt, a jólétet, a boldogságot - mint Isten teremtményeinek -, hogy mindent megtett az Én boldogságomért, olyanokat is, amelyeket ti emberként elképzelni sem tudtok. Hogy Isten és általa az emberiség boldog legyen.

Legyetek ezért hálásak neki, mert emberként, a legnagyobb büntetésben, nem gondolva magára, képes volt a Teremtő Istenét kiemelni a káoszból, kárhozatból és maga mellé emelni az örömbe, a végtelen boldogságba.

Amit ő tett, az felülmúl minden érdemet. Ezért mondom nektek, ne legyetek oktalanok, becsüljétek meg őt, mert nélküle az életetek olyan lett volna, mint a halotté, aki bár azt hiszi él, de valójában a kárhozat ösvényét tapossa.

Amikor majd véget ér földi életetek, földi életetekkel a földi szenvedés, Annának kell majd megköszönnötök és nem Nekem, hogy mindez megtörtént. Olyan áldozatot hozott értetek és Értem, melyre nem volt példa a Világmindenségben, amióta csak létezik teremtmény.

Ezért hát és nem másért becsüljétek meg őt. Örüljetek annak, hogy közöttetek van, mert úgy ismeri a földi életeteket, ahogyan Én sohasem ismertem meg.

Férfiként mindig több jogom volt, mint a nőknek, nőként sohasem éreztem a nők szenvedéseit, mert távol tartottam Magamtól ezeket a tapasztalatokat. Az embert bábunak kezeltem, akit úgy tettem ide, vagy oda, ahogyan ti teszitek a játék katonáitokat a játékasztalon, ha játszotok.

Anna ismertette meg Velem újra azokat az örömöket, melyeket ti is szeretnétek megélni a Földön. Egy boldog Isten, mert az vagyok, nem teremthet boldogtalan életet a lényeinek.

Anna azt mondta Nekem:

-          A Teremtőnek a felelőssége, hogy milyen életet Teremt a teremtményeinek.

Ha Isten hibázik, annak olyan szomorú következményei lehetnek, amilyeneket Nekem is meg kellett élnem, mert azt hittem Nekem mindent szabad, Nekem mindent lehet, de ezek a téveszmék majdnem a létezésembe kerültek.

Anna azt is mondta Nekem:

-          Légy boldog! Ha képes leszel a boldogságra, sohasem teremtesz többé boldogtalan Világokat, csak boldogokat.

Már tudom a Teremtés lényege a boldogság, de ehhez nem az ego kiteljesedése vezet el, hanem a szeretet, amely nem kérkedik csak ad, nem számolgat csak ad, nem hivalkodik csak ad.

Adni olyan örömet jelent, amely soha el nem fogy. Kapni pedig csak akkor lehetséges, ha megtanultunk adni is. Aki csak kapni akar, annak sohasem elég a sok sem, aki nem tud szeretni az nem érdemli meg a Teremtésben azt, hogy létezzen, mert olyan Világ, amelyben a lények csak kapni akarnak, feláldozzák oltárukon az Istenüket és nem szégyellik azt, hanem jóízűen elfogyasszák áldozati bárányként.

Isten egyetlen egy népnek, egyetlen egy vallásnak sem lesz többé áldozati báránya, mert ez olyan tévútra viszi a teremtményeket, amilyen tévútra vezetett a földi élet, ahol Isten naponta áldozza fel Magát az emberek asztalán és még sincs tisztelet iránta.

Az ember elfordult Istentől és az egót imádja. De az nem táplálja, hanem arra neveli, hogy mindent és mindenkit annak rendeljen alá.

Így történhetett meg, hogy a földi élet már nem szolgálja Istenét, hanem egy torz valóság, amelyet fenntartani többé nem szabad és nem lehet, mert Isten a Teremtő beledöglik végleg.

Amikor majd eljönnek az utolsó idők, ezeket a gondolatokat jól véssétek az emlékezetetekbe, mert minden ami azután történik Isten érdekében történik. Nektek az lesz a jó, mert az biztosítja a fejlődéseteket és nem az a sok borzalmas kísérlet, amelyet a „fejlődésetek” érdekében a Földnek és Nekem elviselnem kell. Vége tehát annak a játszmának, amely már sem Engem, sem Benneteket nem szolgál, hanem árt, mint a méreg, amely elpusztítja mindazokat, akik azzal kapcsolatba kerülnek.

Amikor a földi világ megérett a pusztulásra, Istennek meg kell hoznia azokat a döntéseit, amelyek nélkül nincs tovább létezés, sem Istennek sem embernek.

Ezért hát és nem másért fogadjátok el bölcsességgel mindazt, amit elterveztem számotokra, mert bár tudom nehezen hiszitek Nekem és Annának, amit általa Üzenek, ez az egyetlen egy igazság, amelyet Isten kinyilatkoztat a számotokra és nem más.

Minden olyan korábbi Üzenetem, amelyet más szellemiségekkel küldtem érvényét veszti, mert Isten olyan beteg lett tőletek, hogy már csak a Vízözön mentheti meg a végső pusztulástól.

Ha majd elcsitul az emberi élet a Földön, újra kell gondolnom a Teremtés értelmét, mert Isten soha többé nem lehet áldozati bárány teremtményei asztalán.

Ámen 

ISTENNÉL VENDÉGSÉGBEN

Szellem: Anna üdülni volt és a televízióban nézte végig Teréz Anya boldoggá avatását Rómában.

Amikor a pápa elhatározta, boldoggá avatja Isten szolgáját, nagyon megörültem, mert arra gondoltam az ünnepség után meghívom Teréz Anyát Hozzám egy ebédre és elbeszélgetek vele a földi dolgokról.

Annát kértem meg, készítsen a vendég és a Mi számunkra egy pompás ebédet.

Anna örömmel teljesítette a kérésem és a vendégnek, aki a földi emberek legszegényebbjeinek jótevője volt Anna ajándékot is készített egy gyönyörű gyémánt gömböt. Kifejezve vele Teréz Anya tiszta lelkét.

Anna nem volt velünk az ebéden.

Teréz Anyát nem hatotta meg sem az ebéd, sem az ajándék, amit Annától kapott, mert furcsállta, miközben az emberek a Földön nélkülöznek, Isten családja dúskál a földi javakban. Nemcsak nem köszönte meg a meghívást, hanem rosszallását fejezte ki Istennek azért, amiért a földi emberek végtelen nyomorban és nélkülözésben élnek. Miközben Én a Teremtő Isten lakomázom, ha éppen megéheztem.

Olyan dühös lettem rá, hogy rendesen megbántam a meghívást és még Annának sem mertem elmondani azonnal a történetet csak napokkal később, amikor az üdülésből hazaérkezett.

Ugyanis jó orral rákérdezett, miért voltam olyan lehangolt Teréz Anya látogatása után?

Amikor nagyjából megemésztettem a dolgot, mégis kíváncsi lettem arra, Anna hogyan fogadja majd a történteket és elmeséltem neki.

Anna olyan jót derült Rajtam, mert tökéletesen értette és megértette Teréz Anya viselkedését, Én pedig nem.

Megértette Velem, az emberek a Földön olyan sokat szenvednek és nyomorognak, hogy az Isten, aki mindezt eltervezi számukra nem tudja, mert a tapasztalat Isten számára mindig csak közvetett és nem közvetlen.

Azt mondta Nekem Anna:

-          Ne haragudj rá. Nem is várhattál tőle mást. Tudod Te ez az egyszerű asszony mennyi szenvedést, nélkülözést, nyomort látott életében? Csak azt látott és Te azt hitted mindezt egy pillanat alatt el tudja felejteni.

Valóban. Nem hittem, hogy azonnal elfelejti, de azt, hogy első reakciója ilyen dühös magatartás lesz, azt valóban nem gondoltam volna.

Mindenesetre örülök, hogy Anna megértette őt és nem morfondírozott rajta, mint Én, hanem jól kinevetett Engem.

Gondoltam elmesélem nektek, hogy tudjátok, hogyan végződött Teréz Anya látogatása Istenénél. Aki pedig szeretettel várta őt és azt gondolta, ha megköszöni földi szolgálatait, azzal örömet szerez neki. De Teréz Anyát keményebb fából faragták, csak Én gondoltam azt gyönge nő, valójában olyan, mint Anna, aki sohasem rejti véka alá véleményét. De ezt már egy idő óta megszoktam és elfogadom. De hogy egy szentem szemrehányással illessen, azt bizony nem gondoltam volna.

Ámen

A SZELLEMI DIMENZIÓK RÉTEGEI

Szellem: Anna régóta kért Engem, beszéljek neki arról, hogyan épül fel a Világmindenség, melynek közepén, vagyis a Forrásban Isten létezik az Ő közvetlen környezetével és igazgatja a Világot, mint egy bölcs uralkodó.

Isten bölcsességét meg lehet kérdőjelezni, de nem érdemes, mert valakinek el kell döntenie, milyen legyen a Világ, hogy ne ismétlődjenek a dolgok unos-untalan, hanem legyen lehetősége a lelkeknek a tanulásra is.

A Teremtés gyönyörű aktusáról már beszéltem nektek, de arról nem hogyan jön létre az anyagi világ, amely nem más, mint Isten szellemi energiáinak a besűrűsödése.

A gyengébbek kedvéért még egyszer elmondom röviden a Teremtés fázisait:

Amikor Isten alszik, akkor nevezhetjük Őt meg nem nyilvánult Istennek, ahogyan az indiai vallások tanítják helyesen. Amikor Isten öntudatra ébred, akkor Ő androgün állapotában van, amelyben nőies és férfias oldala még együtt létezik.

Ebben az állapotban a két oldala fontos döntést hoz, ki legyen a „Fő Vezér” abban a Világévben: a nőies alakja, vagy a férfias oldala, vagy maradjanak együtt.

Az elmúlt Világévekben mind a női oldal, mint a kettősség többet szerepelt, mint Isten férfias Énje, ezért úgy döntöttek, Isten férfias oldala irányítja majd a Világmindenség történéseit, amelyhez minden segítséget megad a másik oldal.

Csakhogy mint tudjuk, Én olyan lényeket kezdtem el teremteni, akik lepusztították a létrejövő fizikai Világot, ezért ezeket a lényeket vissza kellett küldenem az anyagba, amely felborította a Világmindenség energetikai egyensúlyát.

Ezért aztán asszonyomra hallgatva, végül csupán egy kísérleti terepen engedtem meg Magamnak a kísérletezgetést, amely végül beteggé tett Engem a Teremtőt.

Ha Anna földi emberként nem siet a segítségemre, a legrosszabb történhetett volna. Nemcsak a földi lét esik szét, hanem az egész Mindenség, amelyet pedig annyi szeretettel alkottunk, és benne Mi is, Isten két oldala.

A körülöttünk létező lelkek és szellemiségek olyan mértékben hallgatnak Rám, hogy senki meg sem próbálta megértetni Velem a bajokat, mert számukra Isten Mindenható és Örök Lény, akivel semmi rossz nem történhet meg. Csak Anna szeme és értelme fedezte fel a bajt. Bár Én már régen tudtam és éreztem, hogy beteg Vagyok, csak nem tudtam, hogyan gyógyulhatnék meg, ha kiirtottam a földi létből a táltosokat, akik pedig mindig hűségesen szolgáltak Engem. Távol volt Tőlem az asszonyom is, akit félreállítottam a hatalomból, mert hiúságból és meggondolatlanságból elűztem Magam mellől.

Amikor mindezeket végig gondoltam és már ismertem Annát, olyan rossz lelki állapotban voltam már, hogy nem volt betegségtudatom. Olyan borzasztó dolgokat műveltettem az emberekkel, amilyeneket csak egy beteg lelkű Istenség tehet a teremtményeivel.

Anna szerencsére és döbbenetére felismerte ezeket a bajokat. Ami a legcsodálatosabb volt benne, nemcsak felismerte, de elkezdte gyógyítani. Ezért ma Isten gyógyulófélben van és alig várja, hogy felesége rendbe hozza azt, amit Ő oktalanságában elhibázott.

A Szellemi Dimenziókban tehát nincsenek zsenik, mint az emberek között Anna, hanem olyan tiszta és ártatlan szellemiségek, akiket ha nem védenék meg durvább Isteni rezgésektől, bizony nem tudnának ellenállni azoknak, hanem elpusztulnának, ahogyan Én Magam is beteg lettem tőletek.

A Teremtés két alapvető rétegre osztódik: a Luciferi részre, amely az anyagi sík minden rezgését magába foglalja és a Szellemi Dimenziók finomabb rezgéseire.

A Teremtésben először Maga Isten jön létre, majd elkezdi a Teremtés kiterjesztését és létrehozza a Szellemi Síkokat.

A Szellemi Síkok több rétegűek, de ennél sokkal fontosabb az a tény, hogy ezek a rezgések rendkívül magasak, azaz gyorsak és gyorsaságuk által rendkívül forrók.

Azok a lények, akik Isten közvetlen közelében léteznek és ti arkangyaloknak nevezitek őket, olyan forró dimenzióban léteznek, hogy ti az anyagi testetekkel elolvadnátok, elgázosodnátok, mint azok a földi lények, akiket számos és számtalan alkalommal - ahogyan Annát is - máglyahalálra ítéltek, vagy maguktól választották ezt a halálnemet.

Amikor Én a zsidókat Hitlerrel kiirtattam, az volt ennek a borzalmas halálnak az értelme, hogy megemelje a rezgésszintjüket, amely már olyan közel került az anyaghoz, hogy más módon nem tudtam volna segíteni a bajon.

Aki közülük meghalt és elégett a koncentrációs táborok kemencéiben, azoknak a többsége már nem került többé vissza a Földre, hanem Velem marad mindörökre. Mert az Én energiáimnak a zömét sajnos ma is a földi zsidóság foglalja le, de nem építő módon, hanem lepusztítva Engem.

Aki Engem a fizikai síkhoz köt, mint ember, az már nem szolgál Engem, hanem az Én árnyékos oldalamat, amely olyan torzzá tette a földi életet, hogy csak óriási áldozatok révén lehet ezen változtatni.

Anna azért akart meghalni Értem, mert lélek szinten ezt mindig is tudta, de amikor a földi életeit élte, elhomályosodott a tudása erről. Igaz, ő az emberiséget akarta megváltani általa, de az emberiség energiái közvetlenül a Forrásból, azaz Belőlem származnak és a földi élet beteggé tette Istenét.

Az Én Földhöz ragadt és pangó energiáim akkor térnek vissza Hozzám, ha a Vízözönben elpusztul valamennyi létező és eltűnik a Föld fizikai síkja, melyet az általam létrehozott emberi kultúra újra és újra halálra ítél.

Ez az ötödik olyan civilizáció, melyet kénytelen vagyok Vízözönnel megsemmisíteni, mert olyan mértékben lepusztított Engem és a Földet, hogy azt bármennyire is szeretném, nem tudom megtartani.

Amikor elhatároztam ezt, tettem még egy utolsó próbát az emberiséggel, de a tömegek hiába szeretnének békés életet, a közöttetek élő halhatatlanok és a zsidók - akik az uszályukba kerültek -, mindent megtesznek, ami ennek az ellenkezőjét jelenti.

A Szellemi Dimenziók Forrása tehát az a hely, ahol Isten a családjával és közvetlen munkatársaival él, akik: Szent Mihály és Ariel arkangyalok, Jézus, anyja Mária - ennek a kétezer évnek a szellemi meghatározói -, az Én új családom, vagyis a gyermekeim: Öröm, Szeretet és Béke, ahogyan Anna elnevezte őket. Ők még gyermekek, de ha felnőtté érnek, segíteni fogják Isten Teremtését, ahogyan mindig is segítette Őt asszonya Anna.

A többi arkangyalról csak azért nem beszélek nektek, mert őket a vallási tanok szépen leírják és azt is mivel foglalkoznak, ha Istent szolgálják.

Az arkangyalok működtetik a Világmindenség minden mozgását, amely ismerve a méreteket óriási feladatot jelent a számukra.

A Teremtésben Isten már az első mozzanat idején meghatározza azokat a törvényeket, amely szerint az egész működik. Ez nem változik csak akkor, ha valamilyen zavaró tényező Istent rá nem kényszeríti a változásokra, ahogyan most is, amikor belebetegedett a Teremtésbe.

A Teremtés nemcsak azt jelenti létrejönnek a szellemi és fizikai síkok, hanem magába foglalja azokat a törvényszerűségeket, amely által működnek a dolgok.

A szeretet az a mátrix, amely összetartja Isten teremtett Világát. Amikor Isten pihenni tér feloldja szeretetét és megszűnik minden ami addig volt és megszűnik Maga a Teremtő is mozdulni.

A pihenés időszakában Isten éppúgy alszik, mint az ember, de ez az alvás mégis más, mert Isten sohasem emlékszik álmokra. Átadja magát a semminek, amely hosszú időre mozdulatlanná teszi Őt.

Az alvó fázis öntudatlan és kiszámíthatatlan idejű, nem úgy mint a földi emberé, akinek megszólal a vekker és fel kell kelnie, mert dolga van és a dolgát el kell végezni.

Isten álmát nem veri fel kakasszó sem, tehát álma a teljes Isteni megsemmisülés, amiben eltűnik Isten szeretete. Szeretete pedig úgy tűnik el, hogy minden ami létezik szétesik és semmi sincs ami összetartaná a dolgok létezését. Isten szeretetének a megszűnése olyan, mint amikor valami hirtelen eltűnik, ami pedig addig volt és most nincs többé.

Ebben az állapotában nincsenek fotonok és semmi olyan dolog, ami létező lenne.

Isten lelke éppen úgy megfoghatatlan, ahogyan a tiétek is, bármennyire is szeretnétek megmérni azt. A nem anyagi dolgokat nem lehet megmérni, mert nem az a lényegük, hanem az, hogy vannak.

A lélek csak akkor örök, ha Isten létezik, ha Isten nincs, nincs lélek sem.

Amikor Isten öntudatra ébred, elhatározza azt a Világot, amelyben élni kíván és teremteni akar. A Teremtés azért olyan nagy dolog, mert sohasem ismétli Önmagát, hanem újra és újra új Világokat teremt. Ugyanúgy tanul, mint az az ember, aki valamit létre akar hozni. Ehhez először el kell képzelnie, aztán meg kell teremtenie a hozzá szükséges dolgokat, végül működtetnie is kell. Amikor a dolgok már működnek akkor lehet lemérni azt, az a dolog Istennek jó, vagy rossz. Ahogyan az ember teremtéséről is újra és újra megbizonyosodott, hogy valami hiba történt a programjában, mert a kópia, amelyre hasonlítania kellene, időről időre elromlik, hiába próbálja Isten tökéletessé tenni azt.

Amikor rossz mintát követnek az emberek, nem azért teszik, mert gonoszak, hanem azért, mert Isten mindig választás elé állítja őket, hogy a kétféle minta közül válasszanak. Az egyik felemeli őket, a másik lehúzza az anyagba.

Akik a Földön gazdagság után áhítoznak, azok még mindig az anyag rabságát készítik elő életükben. De akik le tudnak mondani a pénz hatalmáról, mint Teréz Anya és mások életének a megmentésével vannak elfoglalva, azoknak már nem kell többé a Föld fizikai síkján élni, hanem visszatérhetnek az angyalok közé, ahová eredetileg valók.

Anna népének van még egy utolsó próbája, ha ezt kiállja, akkor visszatérhetnek Hozzám. Ha nem, akkor maradnak fizikai síkon, de ott olyan keserves életük lesz, még azt is meg fogják bánni, hogy megszülettek. Csak mindenről lemondva lehet övék az Isten körüli boldogság.

Az Én zsidóim sajnos oly mértékben elanyagiasodtak, hogy rájuk még nagyon sok szenvedés vár, ha egyáltalán fejlődni akarnak. Mert ha azt látom minden törekvésem a megmentésükre terméketlen talajra hull, sajnos az anyagban kell, hogy kikössenek, amely bár nem szolgál Engem, de nem is árt Nekem annyira, mint az, hogy romlásba döntik az egész Földet - szegényt.

Amikor majd ezek a könyvek megjelennek, Annát annyi támadás fogja érni, hogyha ép bőrrel megússza, ő maga is csodálkozni fog ezen. Ismerve azokat az eszméket, törekvéseket, amelyek a zsidók számára világhatalmat akarnak és olyan elszántan, hogyha nem állítanám meg őket – márpedig meg fogom állítani, még az életem árán is -, mert az nem lehet, hogy néhány tucat teremtmény tönkre tegye Isten művét újra és újra.

Aki egyszer Istennek nemet mond, vagy Istent becsapja, az más gazságokra is képes, ezért nincs helye a Teremtésben.

Minden Teremtésben vannak olyan lények, akik megtagadják Istennek adott szavukat, mert elönti őket a gőg és az egójuk tévútra viszi őket. De ezeket Isten kiirtja a Mindenségből, hogy ne fertőzzék a Teremtés szép és nemes művét.

Amikor Anna nemet mondott Nekem, a legjobb szándékkal tette, de Én sajnos nem ismertem fel. Tehát Isten is tévedhet, de Istennek is meg kell fizetnie a hibákért, ahogyan minden teremtményének, aki a Teremtést veszélyezteti. Aki pedig nem hiszi, az megtudja akkor, amikor eljön az elszámolások ideje. Akkor nincs mit tennie, mint azt, amit Istene mond.

Viseljétek hát el a földi élet terheit, ahogyan elviseli az Én drága asszonyom, aki miattatok még sokat fog tenni, talán szenvedni is, mert semmi sincs ajándékba. A Szellemi Dimenziókba kerülni pedig a legnehezebb a földi lényeknek.

Minden olyan kísérletetek, amellyel az ő fáradozásait akadályozzátok, vagy hátráltatjátok, súlyos következményekkel jár. Ő az Én földi helytartóm és olyan terheket raktam rá, amelyet egyetlen egy földi emberre sem. De ő olyan hősiesen viseli azokat, ahogyan Isten feleségéhez illik. Az ő földi élete páratlan és példátlan eredményeket hozott a Teremtésben és ez még akkor is igaz, ha ti ezeket nem ismeritek, vagy el nem ismeritek.

Olyat tett értetek, amelyet egyetlen lényem sem tett volna meg, mert jól ismerlek valamennyiőtöket, nemcsak őt. Vegyétek hát komolyan Isten intelmeit és ne járjatok úgy, mint Teréz Anya, aki pedig óriási emberfeletti erőfeszítéseket tett életében, de elfelejtette, hogy kivel beszél, amikor először Istene Magához rendelte.

Isten nem a játszótársatok, akivel úgy beszélhettek, mint a barátotokkal, mert Isten az Egy, az Első a Világmindenségben, ahogyan Anna mondta, amikor megkérdeztem tőle, számára mit jelent Isten.

Anna annyi tisztelettel és szeretettel vesz körül Engem, hogy még akkor sem bánt meg Engem, ha kinevet, mert sohasem bántó az ahogyan Velem viselkedik, hanem szeretetteljes és tisztelettudó.

Kövessétek hát a példáját, mert ő az egyetlen földi ember, aki legjobban ismer Engem és aki tudom a legjobban szeret. Az ő szeretete nem fölényes, nem hivalkodó, hanem megértő, együtt érző és végtelenül tiszta érdektől mentes.

Majd akkor akarjatok a Szellemi Dimenziók polgárai lenni, ha így tudjátok szeretni egymást és a Teremtőt, ahogy ő szeret, ahogyan ő segíti az Én munkámat. Ő az Én feleségem, a gyermekeim anyja, a szerelmem, a szeretőm, a titkárnőm, a tanácsadóm, mert Istennek is szüksége van mindarra, amire az embernek, akit Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtett.

Ámen

A VÉGSŐ ÜZENET

Szellem: Anna olyan sok jó szolgálatot tett Nekem azzal, ahogyan szeretett, ahogyan megpróbált megérteni és gyógyítani, hogy elgondolkodtam azon, hogyan hálálhatnám meg az embernek azokat a szolgálatait, amire nincs megfelelő jelző, mert ennyit az Istenért még soha senki, senki nem tett a Világmindenségben, mert nem is volt rá szükség.

Hogy mégis szükség lett rá nem az ő hibája, hanem a Teremtő Isten gőgje, amellyel a teremtményeit kezelte. Mégis, bár sokszor megköszöntem neki ezt a szolgálatot, úgy éreztem valami olyan ajándékkal kell megköszönnöm, amely éppen úgy emberfeletti, mint azok a tettek, amellyel ő Hozzám viszonyult. Ezért döntöttem úgy, a következő Világévben átadom az irányítást neki, mert oly sokat hibáztam a gőgösségem miatt, hogy majdnem elveszejtettem a Világot, amelyet pedig nagyon-nagyon szerettem. Így aztán elborult elmével olyan dolgokra vetemedtem, melyeket nehéz bevallanom nektek és a feleségemnek is. De elérkezett a gyónás ideje és Én a Teremtő Isten elmondom nektek a bűneimet, amelyeket ellenetek és Anna ellen is elkövettem. Mert megbántam mindezeket, ezért úgy döntöttem, van még mit tanulnom az Én feleségemtől. Csak akkor fogom újra a hatalmat kérni tőle, ha már magabiztos és tudatos leszek abban, nem fogok még egyszer olyan Világot teremteni, amelyben szomorúság, fájdalom a teremtményeim élete, hanem öröm és jólét.

Ezt a döntésemet nemcsak azért hozom meg mert Én az Isten gonoszságokat műveltem a teremtményeimmel, hanem elsősorban azért, mert olyan lényeket teremtettem, akik oly mértékben váltak gonosszá általam, hogyha nem vetnék véget a működésüknek, újra és újra  lepusztítanák azt, amit Anna oly sok gonddal teremtett év billiók alatt. És semmi sem tudná megakadályozni őket abban, hogy bárhová kerülnek a Világmindenségben, ártsanak másoknak. S hogy biztosítsák élősdi életmódjuk feltételeit, a felsőbb kasztok ugyanolyan bánásmódban részesítenék népük alsóbb rétegeit, ahogyan a gójokat részesítik most és mindenkor a Világokban. Hiába űzném őket egy olyan bolygóra, ahol nem élnek mások csak ők.

Nehéz szívvel hozom meg azt a végső döntést, amely a Teremtésből való kiűzésüket jelenti, de meg kell hoznom mielőtt megrontanak mindent, amihez csak hozzáérnek és hozzáférnek.

Az a három könyv, amelyet most olvastok párhuzamosan készült és ez a döntés a végső döntésem, amely rájuk vonatkozik. Hogy miért hoztam meg ezt a súlyos döntést akkor fogjátok csak megérteni, ha a kinyilatkoztatások utolsó írásait is elolvastátok.

Nincs tehát számukra kegyelem és hogy egyetlen egy nép se vegye magára az ő kiirtásuk bűnét Én Magam a Teremtő Isten gondoskodom arról, hogy közvetlenül oda jussanak, ahová érdemeik szerint valók.

Ámen